Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1253 számadást vezetnek. A würzburgi érsekség fővadásza és főerdőmestere abban az időben Karl von Zyllhard báró volt, egy kitűnő szervezőtehetség, uradalmában Lakoszil a legjobb erdészeti személyzeti berendezkedést tapasztalhatta meg.39 Schwarzenbergben Friedelnél megismerkedett egy akkoriban elteijedő ökológia gondolkodási móddal, azzal, „hogy a lepusztult erdő helyrehozásából mi haszon árad a hazára és annak lakosaira." Ez a szemlélet Festetics erdőgazdálkodási elveit és gyakorlatát is áthatotta, az erdőket önmagáért, az erdő és a természet fennmaradásáért igyekezett jó karban tartani, még akkor is ha ebből nem származott közvetlen pillanatnyi anyagi előnye, vagy éppen ellenkezőleg, lemondott az erdőkből mindenáron való haszonszerzésről, ha az az erdők számára káros következményekkel járt. Bright is megjegyezte, hogy a gróf hajlamos a modernebb gazdálkodási eljárást választani, akkor is, ha az Magyarországon nyilvánvalóan nem lehetett nyereséges. Lakoszil schwarzenbergi tartózkodása több mint egy hónappal meghosszabbodott, mivel pénzt várt a direkciótól, hogy Friedelnek is ajándékot adhasson, saját útiköltsége is késett Bécsből, legfőképpen pedig szerette volna jövőjét biztosítva látni, vagyis megtudni azt, hogy kap-e Keszthelyen megfelelő alkalmazást, és erre várta a választ. Mint írta „szeme előtt tartván azt, hogy jövendő maga alkalmaztatása felől sem a gróf őnagyságától, sem Vitéz ágens úrtól mind ekkoráig sem vett légyen parancsolatokat, szükségesnek tartotta azokat bevárni."40 Miután megkapta pénzt, 9 aranyat belőle tanító mesterének ajándékozott, és elindult Dél-Németország, svábföld felé. Schwarzenbergben kapott bizonyítványát ezúttal nem küldi haza, mivel a „további útján maga legitimációjára" szüksége lesz rá. Következő állomása, ahol hosszabb ideig időzött, Stuttgartban volt Johann Daniel Reitter erdőtanácsosnál, aki az ottani Forstdepartmentnél állt alkalmazásban. Reitternek ebben az időben még nem volt magániskolája, azt csak 1807 után nyitotta meg, korábban a tartományi erdészei közigazgatásnál a „Forstbesserungskomissionnál" dolgozott. Pályája katonaként indult, majd a testőrgárda vezetése után lett hivatásos fővadász, Lakoszil is mint vadászhoz ment hozzá tapasztalatcserére. Reitter érdeklődése több más kortársához hasonlóan csak később fordult az erdészet, mégpedig az erdészeti botanika felé. Burgsdorfnak már említett alapvető munkája, a Forsthandbuch mellékleteként egy növényhatározót állított össze a legismertebb száz Németországban vadon növő fafajról. Ismerve Lakosil szokását, ezt a művet vagy megszerezte, vagy lemásolta, és így tudott otthon a gróf kérésére viszonylag hamar egy szintén száz fafajt, ezek előfordulási helyét, termőhelyi viszonyait és vágásérettségét feltüntető listát készíteni, bár ebben a munkájában valószínűleg a grátzeni botanikuskert fáiról korábban készített növényhatározója is segítette. Reitter Lakoszilnak megmutatta a Stuttgart környéki nevezetesebb erdőket is, amelyek gazdálkodási szintje valószínűleg megfelelt a Lakoszil által már természetes állapotként elfogadott erdőgazdálkodási módnak, mert nem tesz a látottakról semmilyen megjegyzést, mint azt tenni szokta.41 a9 Uo. Prot. 1804 Ν 1398., Prot. 1805 Ν 103., 126., 199., 220., Fiziokratizmus hatása. Enzyklopädie 1894 VIII. Bd. 587. 40 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 301., 2/3., 2/49., Bright 1935, 57. 41 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 60., 2/123., Enzyklopädie 1894, VI. Bd. 436.
