Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
1254 MAGYAR ESZTER Karlsruhéban kelt levelében pl. leírja, hogy a „svábországi" Sczwarzwald erdeivel nem bánnak kíméletesen sem a lakosok, sem a birtokosok. Az erdők még nincsenek rendesen vágásokra sem felosztva. Ennek az elmaradottabb erdőkezelésnek az okát abban látja, hogy mind az erdészek, mind beosztott erdőőreik nagyon rosszul vannak fizetve, különösen fix fizetésük kevés, és csak a mellékesekből tudnak nagyobb jövedelemre szert tenni. (Ilyen mellékes jövedelemnek számít az a pénz, amit a kivágandó fa kimutatása fejében kapnak az erdészek, és ezekben az esetekben sok visszaélés történhet.)4 2 A Karlsruhei erdők ellenben igen szépek, szabályosan vannak felosztva és „regulázva". Geometriai felmérésük azonban még nem történt meg. Ugyanakkor az erdei jövedelmek könyvelése és az erdei munkák adminisztrációja kifogástalan, a vezető erdészek tevékenységükről munkanaplót vezetnek. Ez a helyzet nem véletlen. Karlsruhe híres és meghatározó erdészeti személyisége Johann Georg August von Hartmann, aki a karlsruhei egyetemen erdészetet és vadászatot is oktat, és a tartományban vezető erdészeti tisztviselő, elsősorban közgazdász, kameralista, hivatalnokember. Korábban bányamüveléssel is foglalkozott, és inkább közgazdász, mint erdész. Egy újabb erdészeti irányzat, felfogás képviselőjével és gyakorlatával ismerkedett meg az erdészgyakornok, bár arról nem esik szó, hogy személyesen is találkoztak volna. Lakoszil megemlíti még, hogy a helyi erdőkben „külső országi" fákat is lehet látni, különösen szépek a platánok, a magyar erdésznövendék kedvenc fái. Az erdők zöme fenyőféle, és a levágott fák helyét azonnal jóféle fenyőmaggal bevetik. Cseh-, és Németországban egyáltalán nem alkalmaznak mezőgazdasági köztesművelést, vagyis a kiirtott erdőterületek helyén nem folyik néhány évig mezőgazdasági termelés, még kapások művelése sem, amelyeket nálunk ekkor, és még később is az elvetett magokkal együtt művelnek, azt tartva, hogy így azok földjét is egyúttal fel lehet porhanyósítani, hanem az utánpótlás a lombos erdőknél is még ugyanabban az évben megtörténik, és csak magát a csemetést gondozzák. Karlsruhéből Lakoszil kitérőt tett Heidelbergbe, ahol az egyetem füvészkertjét látogatta meg, itt számos helyi és egzotikus fafajtával ismerkedett meg. Az erdőgazdálkodást azonban már mindenütt a hozzáértő szakember szemével nézi és megállapítja, hogy ugyanakkor "az ottani erdők nem a legjobb lábon állanak".4 3 Majnafrankfurtban hivatalos ügyeit kellett intéznie, a háborús viszonyok között másutt nem kaphatta meg a váltópénzeit és nem válthatta át birodalmi pénzre. A napóleoni háborúkkal elfoglalt Németországban igen drága lett az élet, Lakoszil hiába írja haza a direkciónak, hogy „majd mindent dupla áron kell fizetni". Haza küldött aprólékos elszámolásaiból az erdészetet és egész útját nem jó szemmel néző hazai tisztség csak azt látja, hogy az egészen más körülmények között megállapított, napi 5 Ft határig engedélyezett költőpénzt minduntalan túllépi. A tisztség a realitásokat a nem akarja figyelembe venni, és állandóan az utazó szemére veti, hogy visszaél a gróf jóságával. Ezért Lakoszil elhatározza, — és erre engedélyt is kér a direkciótól, — hogy további utazásait és az egyes állomásokon töltött időt lerövidíti, és Csehországba való menetele előtt még vissza-42 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 2/141. 43 Uo. Prot. 1805 Ν 2/215.