Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
126 SZABÓ ÉVA ESZTER lyezési törvény (Refugee Relief Act),109 továbbá az 1956-1957-ben a magyaroknak, 1961-ben pedig a kubaiaknak biztosított tömeges rendkívüli beléptetés említhető példának erre.110 Az 1965. évi törvény arra tett kísérletet, hogy integrálja a menekültügyi politikát az általános bevándorlási jogszabályok közé azáltal, hogy a menekültek számára állandó kvótát határozott meg a rendszeres bevándorlási befogadásokon belül. A törvény így akarta korlátozni a rendkívüli beléptetési jogkör alkalmazását a menekültek tömeges bevándorlásának vonatkozásában.11 1 A preferenciarendszeren belül az éves kvóta 6%-át különítették el a menekülteknek.11 2 Ez azt jelentette, hogy a keleti és a nyugati félteke bevándorlói számára évente kiadható 290 ezer bevándorlási vízumból 17 400-at a menekültek befogadására szántak. A bevándorlókkal ellentétben a menekülteknek „feltételes beiéború sújtotta Európából. Ezt követően 1950-ben módosították a törvényt, és még két évre meghosszabbították további kb. 165 ezer hontalan befogadása érdekében. Az áttelepülőket az egyes országokra vonatkozó kvótákon belül fogadták be, és amennyiben a megállapított kvóta nem volt elegendő, a menekülteket az elkövetkezendő évek kvótáinak terhére lehetett befogadni. Ld. Roger Daniels: Coming to America. A History of Immigration and Ethnicity in American Life. New York, Harper Perennial, 1991. 330-331. 109 Az 1953. évi menekültsegélyezési törvény 205 ezer kvótán felüli személy befogadását tette lehetővé két és fél éves időszak alatt. Az 1948-as törvénytől eltérően ennek a jogszabálynak a hatálya — a menekültek befogadását tekintve — az európaiak mellett az ázsiaiakra is kiterjedt. Ld. Uo. 336. 110 Az 1952. évi bevándorlásról és állampolgárságról szóló törvény (Immigration and Nationality Act) nem tartalmazott menekültügyi rendelkezéseket. Mindazonáltal diszkrecionális rendkívüli beléptetési jogkört (parole power) biztosított az igazságügy miniszternek arra, hogy ideiglenes tartózkodási engedélyt adjon idegeneknek „vészhelyzet esetén vagy szigorúan a közérdeket szolgáló esetekben". Az országba befogadott idegenek számát nem határozta meg a jogszabály, ami azt jelentette, hogy a kormányzat saját belátása szerint dönthetett és korlátlan számú idegent fogadhatott be, majd a kongresszus utólagos törvényalkotással szabályozhatta ezt a kormányzati döntést és az efféle idegenek státusát egyaránt. Erre az ún. státuskiigazításra először a magyarok esetében került sor 1958-ban, majd pedig a kubaiak esetében 1966-ban. Ld. Uo. 335-336. 111 A rendkívüli beléptetési jogkör tömeges befogadásra történő felhasználása azt jelentette, hogy a Kongresszus — amely hagyományosan domináns szerepet játszott az ország bevándorláspolitikájának meghatározásában — nem tudta befolyásolni az e kivételes intézkedés által befogadott emberek számát. Felülbírálati jogának megnyirbálását a Kongresszus természetesen nem vette jó néven. Ε kérdéskörrel kapcsolatban ld. Engstrom: i. m. 30., 41-42. 112 Az 1965. évi bevándorlási törvény értelmében a bevándorlási vízumok 74%-a a család-újraegyesítés céljára (1., 2., 4. és 5. preferencia, vagyis az állampolgár nőtlen, nagykorú gyermeke; a letelepedettek (permanent resident alien) házastársa és kiskorú gyermekei; az állampolgárok nős gyermekei; és a 21 évesnél idősebb állampolgárok testvérei), 20%-a a munkaerő igények kielégítésére (3. és 6. preferencia, vagyis a különleges képességű szakemberek, tudósok és művészek; olyan szakképzett és szakképzetlen munkások, akikből nincs elég az amerikai munkaerőpiacon), továbbá 6%-a a menekültek számára volt fenntartva (7. preferencia, vagyis a kommunista, a kommunisták által ellenőrzött országokból és a Közel-Keletről származó menekültek). A törvény eltért az 1921 óta alkalmazott kvótás bevándorló (quota immigrant) és kvótán kívüli bevándorló (nonquota immigrant) kategóriáktól. A kvótás bevándorlót a bevándorló (immigrant), a kvótán kívüli bevándorlót pedig a közeli hozzátartozó (immediate relative) kifejezés váltotta fel, míg a nyugati féltekéről származó kvótán kívüli bevándorló (nonquota immigrant from the Western Hemisphere) helyett a speciális bevándorló (special immigrant) kifejezést alkalmazta. Megjegyzendő, hogy az amerikai állampolgárok közvetlen családtagjait - azaz 1965-től a közeli hozzátartozók (az állampolgár házastársa, nőtlen kiskorú gyermekei és szülei) kvótán felüli kategóriáját - a számbeli korlátozásokon felül és preferencia-rendszeren kívül fogadták be. Csak akkor engedtek be a preferencia-kategóriákba nem illő bevándorlókat, ha ezeket a bevándorlási vízumkategóriákat az arra jogosultak nem használták fel teljesen az adott esztendőben. Ld. Vernon M. Briggs, Jr.: Mass Immigration and the National Interest. Armonk, M. E. Sharpe, 1992. 112.; Daniels: i. m. 342., 345.; Reed Ueda: Postwar Immigrant America: A Social History. New York, Bedford Books of St. Martin's Press, 1994. 45-46.
