Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
1238 MAGYAR ESZTER Német és osztrák területen évekig működtek egy-egy uradalomban a főerdész által vezetett műhelyek, míg a hivatalos iskolai besorolást megkapták. Pl. Grátzenben (ma Nővé Hrady Csehország) Bouquoy gróf birtokközpontjában Kastel Albert már az 1790-es évek közepe óta oktatott, Festetics György is ismerte a tevékenységét, hiszen Lakoszilt először ide küldte tanulni, és itt tanult báró Feldeck főerdésznek, valamennyi Schwarzenberg hercegi birtok erdészeti vezetőjének a fia is. Hivatalos tanintézetként történő elismerése csak 1805-ben következett be.10 A Hradek-Liptóújváron (ma Likava Szlovákia) működő Girsik János cseh származású erdőmester, a magyarországi kincstári erdők erdőprefektusa erdészeti iskolájába is 1768-ban (az első német magán mesteriskolák megindulásával egyidőben) küldött először Mária Terézia három kamarai erdészparaktikánst, és Girsik több tucat erdészt nevelt ott, akik mind kamarai uradalmakban helyezkedtek el szétszóródva az ország különböző területein Visegrádtól Temesvárig. A későbbi állami iskola vezetője, Franz Vizner von Morgenstern is ott gyakorolt, majd temesvári, aradi és máramarosi kitérő után került vissza Hradek-Liptóújvárra és csak akkor vált az iskola államilag elismert tanintézménnyé, amikor 1795-ben Girsik halála után Vizner átvette az 'erdőgazdaság irányítását.11 Lakoszilt először Bécsbe küldték tanulni, ahol a képzésével megbízott Peter Jordán professzor, Nagyváthy János tanítómestere ajánlotta neki és pártfogójának a Grátzenben, Bouquoy gróf birtokán működő erdésziskolát. Lakoszil Antal így első bécsi útja kitérőjeként jutott el Grátzenbe, ahol levele szerint a gróf megörült, amikor meghallotta, hogy „erdészségbeli oskolája" Magyarországon is jó hírnévnek örvend. Felajánlotta, hogy nála Lakoszil egy év alatt kitanulhatja az erdészetet „minthogy az erdőben tőle némely kérdéseket megfejteni hallott", és meggyőződött arról, hogy Lakoszilnak van némi gyakorlati erdészeti előképzettsége. Ezt valószínűleg a családi otthonban vadász apjától sajátította el. (Abban az időben a vadászi és erdészi teendők még összekapcsolódtak, és Nyugat-Európában is csak a 18. század második felében kezdtek szétválni.) A grátzeni erdésziskolának gazdag csemete-, és botanikuskertje volt, ahol külföldről származó fákat is meg lehetett ismerni. Az uradalomban mind a fenyves-, mind lomboserdők termesztése folyt, és Festetics György egész életében arra törekedett, hogy birtokain a megfelelő termőhelyeken a fenyőerdők mennyiségét növelje. Leendő erdészét mindenképpen vegyes erdő zónába akarta küldeni. Grátzenben tanítottak az „erdészség tudománya" mellett, geometriát, matematikát, rajzot, földmérést, a „természet históriáját", az erdő magról való felújítását, a vágásérettség megállapítását, a tűzre, épületre és szerszámnak való fák egymástól való megkülönböztetését, és tanultak az erdő, ill. a fák rovarkártevőiről és az ellenük való védekezésről. Arról, hogy a jelentkező diáknak az erdészeti segédtudományokban megvan-e már az alapvető jártassága, Grátzenben ekkor még nem esett szó. Festetics gróf tudomásul vette a beszámolót, és visszaküldte a fiút Bécsbe, hogy iratkozzon be Brand reáliskolájába, és 10 Ρ 279 Prot. 1804 Ν 1074., Prot. 1805 Ν 2/604., Nozicka 1957, 189.,200-201., Hafner, 1983 242., Rubner 1967, 72. 11 Η KA RN 456 Ν 24.,25. 1786, Ν 1..216. 1769., Tagányi 2. Ν 236.
