Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
124 SZABÓ ÉVA ESZTER a menekültáramlat hosszú távon visszaütött a Castro-rezsimre. Castro bejelentését követően három napon belül, vagyis október 2-ára, egy a külügyminisztériumi Kubai Ügyek Hivatalának (OCA) irányítása alatt álló, hivatalközi ad hoc akciócsoport fel is vázolta a megoldást. Egy légihíd beiktatásával kidolgoztak egy olyan rendezett kiutaztatási módot, amely lehetővé tette a menekültek INS általi szűrését, szervezett érkezését és áttelepítését. A javaslatot elfogadták, és ez szilárd alapot biztosított a Johnson-kormányzat számára egy migrációs egyezmény megkötéséhez.100 A Castro bejelentésére adott hivatalos válasz a kubai kormány számára váratlan gyorsasággal és megdöbbentő formában érkezett meg:101 Johnson a válaszadást úgy időzítette, hogy az egybeesett a bevándorlási és állampolgársági törvény 1965. évi módosításának (Amendments to the Immigration and Nationality Act) a Szabadság-szobornál történő aláírásával október 3-án. Miközben Johnson elnök kifejtette a kubai bevándorlással kapcsolatos amerikai politikát, beszédében nyilvánvaló propagandafegyverként használta fel a menekülthullámot az Egyesült Államok külpolitikai céljainak érdekében. Ez az álláspont határozta meg az USA Kubával kapcsolatos migrációs politikáját egészen az 1970-es évekig. „A mai délután megígérem azoknak a kubai embereknek, akik itt Amerikában keresnek menedéket, hogy azt meg is fogják találni. Továbbra is meg fogjuk őrizni azt a hagyományt, miszerint Amerika menedéket nyújt az elnyomottaknak. [••·] Annak, hogy ezek az emberek egyik országból egy másik országba vándorolnak, világos és egyértelmű üzenete van korunkban. Újra hangsúlyozni szeretném, hogy amikor egy ország számos állampolgára önként úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldjét egy barátságosabb amerikai otthon reményében, az rásüti a bukás bélyegét az országban uralkodó a rezsimre [...] A jövő nem sok reményt tartogat az olyan kormányoknak, amelyeknél a jelen semmi reményt nem ad az emberek számára. Mi, amerikaiak pedig örömmel fogadjuk be ezeket a kubai embereket. A történelem kerekét nem lehet megállítani, és egy napon majd visszatérhetnek a szülőföldjükre, ahol már nem lesz többé sem terror, sem rettegés."102 Akárcsak korábban, a kubai beáramlás rövidtávú kényszerhelyzetként való megítélése és az ideológiai alapokon álló külpolitika most is biztosította a kongresszus támogatását az elnök kezdeményezéseihez.10 3 Azt követően, hogy az Egyesült Államok hajlandó volt annyi kubai menekültet befogadni, amennyit Castro hajlandó volt kiengedni, a kubai kormány aligha utasíthatta volna vissza az USA rendezett elutazási programját, amelyet migrációs egyezmény formájában is kidolgoztak. Az egyezmény feltételeiről szóló tárgyalások a havannai svájci nagykövetségen keresztül zajlottak, és az egyezményről szóló „Egyetértési memorandumot" 100 Engstrom: i. m. 21-23. 101 Uo. 24. 102 Johnson elnöknek a bevándorlási törvény 1965. október 3-i aláírásakor tett megjegyzéseit közli PPPUS, Lyndon Β. Johnson, Book II, June 1 to December 31, 1965. Washington, Government Printing Office, 1966. 1039., 1040. 103 A kongresszusi jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a kormányzat döntését gyakorlatilag ellenszavazat nélkül fogadták el a Kongresszus mindkét házában. A kormányzat terveinek a képviselőházban és a szenátusban való általános pozitív fogadtatásáról Id. Congressional Record, 89 th Congress, First Session. Vol. 111. September-November, Daily edition. Washington, Government Printing Office, 1965. 25104., 25638., 26628., 26673., 26894., 27260., 26021., 26022., 26031., 26033. Ezzel kapcsolatban Id. még Engstrom: i. m. 23., (74. lábjegyzet.)
