Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

BÁRÓ VAY MIKLÓS LONDONI KÜLDETÉSE 1790-BEN 1213 trónutód, II. Lipót felismeri a birodalmat fenyegető veszélyt, ezért látszólag minden követelésbe — a koronázásba és az országgyűlés összehívásába is — be­leegyezik. Mihelyt azonban elég szilárdnak érzi majd hatalmát, vissza fog térni az önkényes módszerekhez. Az űj uralkodó ugyanis ravasz és veszélyes ellenfél, aki a politizálás fortélyait Itáliában sajátította el. Magyarország — bizonygatta Berzeviczy — nincs lekötelezve a dinasztiának. (Érdekes adalék, hogy a török hódoltság alóli felszabadítást azért nem tartotta köszönetre érdemesnek, mert azt részben a lengyelek harcolták ki. A lengyel szál a magyar mozgalomban visszatérő elem.) Magyarország, pontosabban a Szent Korona országai önállóan is életképesek: több mint hétmillió lakossal, harminchárommillió forint éves bevétellel és százezer katonával dicsekedhetnek. Ezzel felülmúlják Poroszor­szág potenciálját. Egy ilyen állam megfelelő uralkodó alatt virágozni fog. Hábo­rútól sem kell tartaniuk — vélte a szerző. Legrosszabb esetben békét köthetnek a törökkel, és tőlük kérhetnek segédcsapatokat. (Ez nem volt üres szó, hiszen a szerző rokona, Berzeviczy János egy megbízottját küldte a belgrádi pasához tárgyalni.) A kulcskérdés azonban az, hogy kit hívjanak meg az ország trónjára. A despotizmusra hajló poroszokat nem ajánlotta. Úgy ítélte meg, hogy a legkívá­natosabb egy, a „szabad és boldog" Nagy-Britanniából származó uralkodó len­ne. A két ország kormányformája és a két nép karaktere — folytatta Berzeviczy — hasonló, így egy brit herceg könnyen alkalmazkodna a magyar viszonyok­hoz. Magyarország számára előnyös lenne a szoros politikai és gazdasági kap­csolat az európai mintaállammal: pénze nem áramlana ki az országból, szabad­dá válna a kereskedelem, brit támogatással gyárak, manufaktúrák épülhetné­nek. Fontos azonban az, hogy a király Magyarországon éljen. A két természetes ellenséget — az osztrákot és a törököt — brit segítséggel könnyen legyőzhető­nek hitte. Hozzátette, hogy amúgy is leköti őket a porosz és az orosz vetélytárs. Berzeviczy még azt sem tartotta lényeges ellenérvnek, hogy a brit uralkodó­család protestáns, hiszen az a fontos, hogy az új király betartsa a törvényeket. A felvilágosult magyar vezetőréteg példaképe, a következetesen Anglia­ként emlegetett Nagy-Britannia a titkos porosz tárgyalásokon is szóba került. 1790. február 24-én Beck Pál értesítette Jacobit, hogy a magyar elégedetlenek megbízottat küldenek a brit miniszterelnökhöz. A porosz rezidens továbbította a hírt Berlinbe. Azt fűzte hozzá, hogy bármilyen nagy is a felzúdulás Magyaror­szágon, a porosz hadsereg beavatkozása nélkül felkelésre nem fog sor kerülni. Egy héttel II. József halála után Beck egy, a londoni magyar küldöttet azonosí­tani hivatott számsort (179009710971) bízott Jacobira. Arra kérte a diploma­tát, hogy ezt Berlinen keresztül juttassa el a brit kormányhoz. A számkombiná­ciót Hertzberg kapta meg, aki március 6-án azzal a megjegyzéssel továbbította II. Frigyes Vilmosnak, hogy hite szerint a britek nem fognak a magyarokkal foglalkozni. A számsort ennek megfelelően félre is tették.18 Az közismert, hogy az 1788 augusztusa óta Poroszországgal és a Holland Köz­társasággal védelmi szövetségben álló britek magatartása a porosz területgyarapo­dási tervekkel — és a szemükben azzal összefonódó magyar mozgalommal — szem-18 Gragger, R.\ Preußen i. m. 69-71.

Next

/
Oldalképek
Tartalom