Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207

1214 SZAKÁLY ORSOLYA ben elutasító volt. A miniszterelnök, ifjabb William Pitt a porosz tervekről halla­ni sem akart. 1790. február elején a brit külügyminisztérium a bécsi brit követ­nek, Keith-nek szóló instrukciójában kijelentette: „Őfelsége kormánya egyálta­lán nem kívánja az Osztrák Birodalom pusztulását." Határozottan utasította képviselőjét, hogy minden erre irányuló tervezetet hárítson el.19 Keith február 24-én Jacobira hivatkozva értesítette kormányát arról, hogy egy magyar kül­dött Londonba készül. Hozzáfűzte, hogy a porosz diplomatának — instrukciójá­hoz híven — azt felelte: ilyen emberrel ő nem érintkezik, és annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a magyarok megbízottja üres kézzel fog visszatérni. Keith hónapokkal később arról már kész tényként írt, hogy egy tekintélyes ma­gyar indult Londonba. Azt is tudni vélte, hogy az a küldött feladata, hogy kipuhatolja: hajlandó-e a szigetország a magyar alkotmányt garantálni.20 A kategorikus brit elutasítás oka a belpolitikában keresendő: az amerikai függetlenségi háborű megrázkódtatását követően kormányra kerülő Pitt elsőd­leges célja otthon a békés gazdasági regenerálódás, Európában pedig az ehhez elengedhetetlen hatalmi egyensúly megteremtése volt. Ez utóbbit az 1787-es status quo alapján kívánta létrehozni. Ez szabta meg külpolitikáját. A szigetor­szág ezért mindent megtett, hogy kordában tartsa porosz szövetségese terület­gyarapítási törekvéseit. Brit kormánykörökben ennek megfelelően a magyar­kérdés önállóan fel sem merült. Belgium sorsa már közelebbről érintette Nagy-Britanniát.21 A brit miniszterelnök azt tervezte, hogy a Habsburg-ház visszakapja ugyan az osztrák Németalföldet, de annak alkotmányát a többi ál­lam garantálja. Mi több, 1790 januárjától Nagy-Britannia figyelmét egy Spa­nyolország által kirobbantott, a csendes-óceáni hajózást és halászatot érintő vita terelte el Európáról. Április 30-án ennek keretében mozgósították a brit flottát. Bár összecsapásra nem került sor, a válság október végéig, a spanyol fél visszakozásáig elhúzódott.2 2 Itt kell megjegyeznünk, hogy Keith követ jelenté­se, amelyben a császár halálhírét tudatta, március 5-én érkezett a brit főváros­ba. Reviczky követ addigra már II. Lipót szövetségi ajánlatát is közvetítette. Ezt ugyan Nagy-Britannia a porosz szövetségre való hivatkozással elhárította, de kedvezően reagált az uralkodóváltásra. Leeds külügyminiszter23 nyomaté­kosan utasította Ewald berlini brit követet, hogy akadályozza meg a háború ki­törését.24 Ebben segítségére volt az, hogy a porosz csapatok mozgósítása a várt-19 A külügyminisztérium utasítása Robert Murray Keithnek. London, 1790. február 11. Idézi: Marczali H.: Porosz-magyar viszonyok i. m. 311. 20 Keith két jelentése a brit külügyminisztériumnak. Bécs, 1790. február 24. és július 21.: Uo. 315. és 323. 21 A belga mozgalomra kitekintést nyújt: H. Balázs Eva: Bécs és Pest-Buda a régi századvégen, 1765-1800. Budapest 1987. 283-284.; Uő: La Hongrie dans l'empire des Habsbourg. In: Unité et diversité de l'empire des Habsbourg à la fin du XVIIIe siècle. Ed. Roland Mortier-Hervé Hasquin. Bruxelles 1988. 81-82.; Janet L. Polasky: Revolution in Brussels, 1787-1793. (Académie royale de Belgique. Mémoires de la classe des lettres 2. Serie LXVI/4.) Brüssel 1982. 22 Michael Duffy: The younger Pitt. (Profiles in Power) Harlow-London-New York etc. 2000. 173-178.; John Ehrman: The younger Pitt. The reluctant Transition. London 1996. 3-7. 23 Leeds hercege korábban a Carmarthen márkija címet viselte. 24 Jeremy Black: British Policy towards Austria, 1780-1793. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchives 42. (1992) 213-214.

Next

/
Oldalképek
Tartalom