Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207
1212 SZAKÁLY ORSOLYA ceg személyét mindkét fél elfogadta. Már csak a részletes haditerv kidolgozása volt hátra. A porosz király úgy számított, hogy a török háború délen továbbra is leköti a császári csapatokat, így offenzívája nem ütközhet jelentős ellenállásba. Beck feladata maradt a kapcsolattartás Jacobival Bécsben. A porosz rezidens utasításában ekkor szerepelt Beck felettese, Semsey András kancelláriai tanácsos: vele kellett volna tárgyalnia, ha Beckkel valamiért nem sikerül. A porosz iratokban felmerült még Vécsey Ferenc báró, Dohm professzor naplójában pedig Rotenstein, alias Pálffy János gróf neve is.15 Károly Ágost eközben — valószínűleg minisztere, Goethe intésére — egyre óvatosabban viselkedett. 1789. december elején trónjelöltsége feltételéül szabta, hogy előbb a poroszok üzenjenek hadat. Félt ugyanis, hogy különben a pfalzi őrgróf, V Frigyes sorsára juthat.1 6 Az már régóta ismert, hogy a magyar nemesi reformelit porosz kapcsolatai mellett remélte, hogy Nagy-Britannia támogatását is elnyerheti. Mint emlékezetes, az első utalás Stoll 1788. októberi feljelentésében található: azzal vádolta az Orczy testvéreket, hogy egy brit királyi hercegnek akarják felajánlani a koronát. Egy hónappal később szintén Stoll állította Podmaniczky Józsefről, hogy az elégedetlenek képviseletében Londonba utazik. Mindez jelzi, hogy a külföldi tárgyalásokba bonyolódó szűkebb reformgárda sem volt egységes. Két változat érvényesült párhuzamosan: a porosz mellett mindig ott volt a brit orientáció is. Ez utóbbi megfogalmazása szintén Berzeviczy Gergely nevéhez fűződik. 1790 áprilisában, tehát már II. József halála után, Budán írt „Ausztria uralma Magyarországon" (De dominio Austriae in Hungaria)1 7 című röpiratával az időközben összehívott országgyűlésre készülő rendeket akarta meggyőzni arról, hogy elérkezett a történelmi pillanat a Habsburg-uralom megdöntésére. Korábbi írásaihoz hasonlóan feltehetően ez sem a szerző egyéni akciója volt. Azokkal egyetértésben cselekedett, akikkel már évek óta kapcsolatban állt: Podmaniczky Józseffel, ócsai Balogh Péterrel és Vay Józseffel. Mégis saját, korábbi nagy-britanniai útja alatt kialakult, személyes meggyőződésének adott hangot. Az is meghatározó momentum lehetett, hogy göttingai tanulmányai során találkozott az ott tanuló három brit királyi herceggel. Berzeviczy belga és francia példát hozott annak bizonyítására, hogy a magyarok történelmi fordulat részesei: II. József halálával rendszere összeomlott. A birodalomnak nincs feje, a kincstár kiürült, Európa szemben áll a Habsburgokkal, és a magyar katonák készek hazájukért fegyvert fogni. A Habsburg 15 H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása. Ars Hungarica 1987/2. 133-138. 16 A weimari tárgyalások egy újabb összefoglalásának szerzője azonban tagadja, hogy Goethe Károly Ágost herceg politikáját ebben a kérdésben döntően befolyásolta volna: Andreas, W: Carl August von Weimar i. m. 310-311. A porosz-magyar kapcsolatfelvétel legfrissebb, de új adatot nem tartalmazó bemutatása: Ernst Wangermann·. Preußen und die revolutionären Bewegung in Ungarn und den österreichischen Niederlanden zur Zeit der Französischen Revolution. In: Preußen und die revolutionäre Herausforderung seit 1789. Ergebnisse einer Konferenz. Hrsg. Otto Büsch-Monika Neugebauer-Wölk. (Veröffentlichungen der Historischen Kommission zu Berlin, 78.; Forschungen zur preußischen Geschichte) Berlin-New York 1991. 77-85. 17 Teljes terjedelmében közzétette: A magyar jakobinusok iratai. I. A magyar jakobinus mozgalom iratai. Sajtó alá rend. Benda Kálmán. Budapest 1957. 92-105. Részletesen elemezte és Berzeviczy korábbi írásaival összevetette: H. Balázs E. : Berzeviczy Gergely i. m. 152-155. Az alábbiakban erre az elemzésre támaszkodunk.