Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207
BÁRÓ VAY MIKLÓS LONDONI KÜLDETÉSE 1790-BEN 1211 despotizmus ellen szólt és a szabadkőműves testvérek feladatául szabta az ez ellen való „csendes" összefogás megszervezését. Mindez olyan páholytagok jelenlétében — és helyeslésével — történt, mint a szervezkedéssel minduntalan összefüggésbe hozott ócsai Balogh Péter, illetve Podmaniczky József és Vay József. Szintén idejárt a Hompesch bárót felváltó összekötő, Beck Pál.13 Berzeviczy második vonatkozó írása, az „Ausztria alapelvei Magyarország kormányzásában" (Die Grundsätze Österreichs in der Regierung Ungarns) ugyanazon év őszén keletkezett. Ez azért érdemel különös figyelmet, mert érvrendszere teljesen egybecseng a Berlinbe juttatott rendi felhíváséval. Felsorakoztatta mindazokat az indokokat, amelyeket a porosz udvarral — sőt, mint látni fogjuk, a brit miniszterelnökkel — tárgyaló magyarok felvetettek. A szenvedélyes hangú írás azt vizsgálta, hogy milyen uralmi módszerekkel kormányozták Magyarországot a Habsburg uralkodók. Az alapvető hibát abban látta, hogy a dinasztia despotikus módszereit a magyar nemzet, azaz a magyar nemesség nem szenvedhette. A Habsburgok ugyanis nem ismerték fel saját érdeküket: a magyar nemesség bizalmának megnyerésével, közösen kellett volna előmozdítani a fejlődést. II. József — akinek a jelleme nemes és törekvései őszinték, de módszerei erőszakosak — sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: megsértette a nemzetet, és felbontotta az uralkodó és alattvalói közötti szerződést. A Rousseau nyomán elterjedt szerződéselméletre építve ebből azt a következtetést vonta le, hogy sem az egységes monarchia ábrándjától megszédült császár, sem a Habsburg-ház őt követő tagjai nem alkalmasak az ország kormányzására. Hiszen az alattvalók bizonyos feltételek mellett bízták meg a királyt az uralkodással, és ezek megsértése esetén nem kötelező számukra az engedelmesség. Sőt kötelességük megvédeni szabadságukat az uralkodói önkénnyel szemben. Hiszen — mint ezt Nagy-Britannia példája ékesen bizonyítja — csak szabad népeknél mutatkozik tartós gazdasági virágzás. A magyar alkotmányból semmi sem maradt — panaszolta Berzeviczy. „Minden a despotizmus játékszerévé vált, a megyei feliratokat Bécsben kinevetik, s Londonban női fecsegésnek gúnyolják."14 Meg kell hát tagadni az élelmiszer-utánpótlást és a katonaállítást, és ha erre a császár erőszakkal válaszolna, joggal vehetik fel ellene a harcot. A Londonra tett utalás azt sejteti, hogy bizonyos brit visszhang már ekkor eljutott Magyarországra. Berzeviczy második írásával nagyjából egy időben, 1789. november közepén borkereskedelem ürügyén Beck Pál Berlinbe utazott. November 20-án II. Frigyes Vilmos barátságosan fogadta, és biztosította arról, hogy 1790 tavaszán hadjáratot indít a Habsburg Monarchia ellen. Beck kijelentette, hogy tőle várják az új magyar királyt, mire Bischoffwerder Károly Agostot javasolta. A her-13 Az illuminátus hírében álló Podmaniczky 1787 áprilisától a páholy fomestere volt, Balogh pedig mellette a helyettes fomester. Abafi Lajos·. A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest é. n. (Reprint: Budapest 1993) 156. és 267-273. Beck Vay Józseffel együtt a miskolci páholyban kezdte szabadkőműves pályafutását. uo. 197-209. A porosz tárgyalások során még említett Semsey András és Vécsey Ferenc szintén szabadkőművesek voltak. Semsey egy időben ugyancsak az „Első Ártatlansághoz" páholyt látogatta (uo. 262, 270. és 272), Vécsey azonban a bécsi „Koronázott reményhez" páholy tagja volt. uo. 140. Ugyanidejárt egyébként a porosz udvar bécsi rezidens, Jacobi is. Ludwig Abafi.·. Geschichte der Freimaurerei in Oesterreich-Ungarn. III. köt. Budapest 1893. 310-318. 14 H. Balázs Ε.: Berzeviczy Gergely i. m. 150.
