Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: A migráció szerepe az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában 101
A MIGRÁCIÓ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KUBA KAPCSOLATÁBAN 123 tetlen az Amerika-közi rendszer demokráciához és szabadsághoz fűződő hagyományaival, a nyugati világ számára egy társadalomból kitaszított páriaként jelenik meg. A vezetői könyörtelenül rabszolgasorba döntötték ezt a nemzetet, és eladták a kommunista világrendnek, teljességében elárulva a forradalmat és annak reményteli ígéretét. Amint azt az elnyomás miatt az országot elhagyó folyamatos menekültáradat is bizonyítja, ez a nép megingathatatlanul reménykedik abban, hogy újra szabad lesz, és saját belátása szerint tudja majd megválasztani független kormányát."9 6 Továbbá a menekültáramlatot abból a szempontból is fontosnak tartották, hogy az hozzá tudott járulni a gazdasági kapcsolatok elutasítását hirdető politika sikeréhez, amelyet a rakétaválság óta egyrészt az amerikai kereskedelmi embargó, másrészt pedig az Amerikai Államok Szervezete által 1964 júliusában életbe léptetett átfogó diplomáciai és kereskedelmi szankciók testesítettek meg. A kubai emigrációt egyre inkább olyan eszköznek látták, amely közre működhet abban, hogy megvalósuljon a „gazdasági kapcsolatok elutasításának szisztematikus programja."97 George Ball külügyminiszter helyettes egy 1964 áprilisában elmondott beszédében ezt ekképpen hangsúlyozta: „Kuba sokkal kiszolgáltatottabbá és érzékenyebbé vált a gazdasági nyomásra, mert Castro belpolitikai lépései kubaiak százezreit űzték el az országból - a vezetői és szakmai elitet. Jelenleg hatalmas a szakemberhiány, és az ipari üzemekben lévő berendezések jelentős részét nem megfelelően kezelik. [...] A kommunista Kuba látványos gazdasági kudarca mindenki számára tanulságos eset. A kommunizmus csak gazdasági válságot és nélkülözést hoz, és messze nem kínál jobb életet a kubaiaknak."98 A Kubával szemben kialakított befogadási politika folytatása melletti érvrendszer tehát már biztos alapokon nyugodott, amikor a menekültek második hulláma megindult (1965-1973). 1963 és 1965 között különböző tényezők kombinációja folytán a migrációs nyomás jelentős mértékben megnőtt Kubában. Ilyen tényezők voltak a Castro-rezsim belső konszolidációjának társadalmi kihatásai, a gazdaság hanyatlása, valamint azoknak a legális és illegális kubai bevándorlóknak a nagyvonalú befogadása, akik a hagyományos migrációs útvonalak elvágása ellenére sikeresen eljutottak az Egyesült Államokba. Az emigrációs biztonsági szelepet 1965 őszén nyitotta meg újra Castro abból a célból, hogy egyrészt enyhítse a társadalmi nyomást, másrészt hogy az új menekültáradattal lehetetlen helyzetbe hozza és meg is leckéztesse az USA-t, mivel a kubai kivándorlási korlátozásokat mind a Kennedy-, mind pedig a Johnson-kormányzat propagandacélokra használta fel. 1965. szeptember 28-án Castro bejelentette, hogy október 10-től a kubai származású amerikaiak eljöhetnek csónakokkal Camarioca kikötőjébe, és felvehetik ott a hozzátartozóikat, és mindazokat, akik el akarják hagyni az országot.99 Habár a Camarioca boatlift meglepetésként érte a Johnson-kormányzatot, azt habozás nélkül saját politikai céljaira használta fel. Ennek eredményeképpen 96 Edwin M. Martin: Cuba, Latin America, and Communism. Washington, Department of State Publication 7621, Inter-American Series 86, 1963. 2. 97 Ball: i. m. 741. 98 Uo. 742., 743. 99 Virginia R. Domínguez: i. m. 22.; Masud-Piloto: i. m. 57-61. Fontos megjegyezni, hogy az 1980-as Mariéi boatlift tulajdonképpen a Camarioca boatlift megismétlődése.
