Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Krisztina: Bécs és Varsó. Két herceg az udvari élet forgatagában (1760-1761) 1169
KÉT HERCEG AZ UDVARI ÉLET FORGATAGÁBAN (1760-1761) 1181 A meghívások nem csupán ebédre és vacsorára, hanem udvari eseményekre és egyéb (esti) programokra is vonatkoztak. A szórakozáshoz nem szokott (Drezdában, a poroszok felügyelete alatt közel három éve nem rendeztek bálokat), de az ilyen mulatságra leginkább fogékony korban lévő hercegek nagy lelkesedéssel belevetették magukat a bécsi forgatagba. A farsangi időszak meghatározó eseményei a bálok voltak, és a források tanúsága szerint az 1760. év igencsak bővelkedett ezekben, némelyiket kimondottak Alberték tiszteletére rendezték: január 11. és 27. között például tizenegyet. A külországok képviselői közül Torre Palma, Spanyolország követe és Giovanni Antoni Ruzzini (Rusini) velencei követ szervezett Alberték számára vacsorát és bált. A bécsi főnemesek és udvari méltóságok: Harrach gróf, Colloredo gróf,61 ' Emanuel és Wenzel von Liechtenstein herceg, Schönborn gróf szintén tartottak bálokat. Az 1760. évi farsang ideje alatt az udvarban három bált is rendeztek, amelyekre Alberték is hivatalosak voltak. Az első udvari bált január 15-én tartották, amely a szokás szerint jelmezbál volt, de annak is egy különleges fajtája (Bal en Domino, Bal de la cour, Bal à la cour).67 A dominóbál valójában a velencei mintára megrendezett álarcosbált jelentette. Az elnevezés az olasz nyelvből ered: a Domino kezdetben az olasz és spanyol egyházi személyek (domino) bő, az alsóruházatot eltakaró, fekete színű köpönyegét jelentette. A bő köpönyeg a 16. században került át a világi öltözködésbe, mindkét nembeliek kedvelt ruhadarabja lett. Lepelformája miatt a 18. században velencei karneválruhává lépett elő, és egyre színesebbé vált. Kedveltsége annak ellenére, vagy talán éppen azért volt nagy, mert elkészítése nem volt bonyolult, tehát nem igényelt különösebb felkészülést, esztétikailag semlegesnek számított. Mivel férfiak és nők egyaránt hordhatták, így remekül megőrizhették az álarcosbálokon preferált inkognitót. Ez mégsem azt jelentette, hogy a dominóbálok során a résztvevők egyenrangúként viselkedhettek volna. A kor előírásainak megfelelően az egyforma ruházat ellenére szigorú ceremoniális megkötöttségek vonatkoztak a bál lefolyására, és a rangsorolást fenntartották. Ezt jelezhették például úgy, hogy a dominóköpönyeget nem teljesen zártan hordták, hanem úgy, hogy viselője rangjának megfelelő ruhája kilátszódjon alóla. A bál tehát elsősorban a reprezentációt szolgálta, a jelmez csak kiegészítő volt.68 Különösen állítható mindez, mivel az álarc viselését nem írták elő (Bal en Domino ohne Larffen, Bal ohne masque, ellentéte Bal en masque).69 A követjelentések és Alberték összeállításai gyakran csak azt jelzik, hogy bál volt, azt már nem, milyen típusú jelmezbál. Egyedül Harrach gróf 1760. május 4-én tartott estélyéről tudjuk, hogy csak azok a kiválasztottak vehettek részt rajta, majd az azt követő bálon, akiket meghívtak rá.70 A zártkörű rendez-66 Rudolph Joseph Colloredo-Melz gróf (később herceg), birodalmi alkancellár. 67 ÖStA HHStA ZP Bd 27. fol. 222v. 1760. jan. 15. 88 Claudia Schnitzer: Höfische Maskeraden. Funktion und Ausstattung von Verkleidungsdivertissements an deutschen Höfen der Frühen Neuzeit. Tübingen 1999. 302-306. 69 L. még SHStA Dresden, GK Loc. 2933. Vol. Xllb. „Le Comte de Flemming à Vienne, April-June, 1760". fol. 186r. Flemming jelentése, Bécs, 1760. máj. 10.; ÖStA HHStA ZP Bd. 28. fol. 6v. 1761. jan. 7. 70 SHStA Dresden, GK Loc. 3338. „Journaux du séjour...", fol. 36r. Flemming jelentése, Bécs, 1760. máj. 7.
