Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1165 kornist végül Velencébe küldte eladásra, és a bevétel egy részéből antikvitásokat várt cserébe.36 2 A folyamatos pénzügyi kudarcélmények ellenére 1582-re végre kifizetésre került történészi jövedelme, és a császári tartozás egy része is. Zsámboky végre fellélegezhetett, sőt maradt annyi tartaléka, hogy a hátralévő császári adósságot további öt évre 6%-os kamattal a kincstáraknál hagyja.36 3 1584-ben bekövetkező halála után felesége folytatta a küzdelmet a császári tartozás kifizetéséért, melyet végül, ha veszteséggel is, sikerült átruháznia tapasztalt kereskedőkre.36 4 Dudith és Zsámboky vállalkozó szellemisége humanista-udvarnok pályafutásuk fontos aspektusa. Mindketten ügyesen kezelték és forgatták pénzüket, sikeres üzleteket kötöttek Rudolf császárral, komolyabb gazdálkodói lét mellett azonban egyikük sem akart elköteleződni. A 16. század második felében érezhető általános európai konjunktúra — melynek Magyarország és Lengyelország fontos része volt — ehhez kedvező körülményeket teremtett, de gyökerei mégis inkább abban a humanista létformában keresendők, amelyet a kortársak szemében irigylésre méltón megvalósítottak.36 5 Az intézményekhez sokáig nem, vagy csak ímmel-ámmal kötődő, hosszú időt vándorlással töltő humanisták megtanultak a saját lábukra állni, és társadalmi kapcsolataikból, tudásukból kovácsolni tőkét. Integritásukat, személyes függetlenségüket később a császári szolgálat mellett is, amennyire lehet, igyekeztek megőrizni. Levelezésük, gondolkozásuk és karrierjük erőről és önbizalomról tanúskodik, mely a respublica litteraria-ban betöltött fontosságukon és hírnevükön alapult, és melyet az udvari szolgálat alatt felmerülő válságok sem tudtak lerombolni. Anyagi szempontból azonban arra csak Dudithnak nyílt lehetősége, hogy élete vége felé az udvartól független befektetésekkel is biztosítsa családja jövőjét; Zsámbokynak legfeljebb ingatlanjai megőrzésére és kialakított életmódja fenntartására tellett erejéből: könyvek gyűjtésére már csak egyre kevesebbet költhetett.366 362 Bálint-Nagy. Sámboky János testamentuma, i. m. 354. 363 ÖStA FHKA Prot. 1582 Reg (No. 377), f. 473; 1582 Exp (No. 373), f. 269. A tartozás 3500 gulden volt, amihez Zsámboky a sajátjából 500-at hozzátett (valószínűleg ugyan nem készpénzben), így a kölcsön 4000 guldenről szólt. (Illésy szerint az 500 guident Rudolftól kapta honoráriumként: Zsámboky János történetíróról, i. m. 531). Egy 1583. évi, Illésy által is idézett (uo., 532), a harmincadokat a kölcsön felének megfizetésére felszólító dokumentum viszont ellent mond az 5 éves terminusnak: MOL, Ben. Resol. 1584, f. 59. Lásd még Bálint-Nagy·. Sámboky János testamentuma, i. m. 354. Ezentúl udvari provízióját is a Magyar Kamarának kellett fizetni: FHKA Prot. 1583 Reg (No. 383), f. 286; 1583 Reg (No. 385), f. 154. 364 Halála előtt még kétszer folyamodott, hiába, honoráriumért: ÖStA FHKA Prot. 1583 Exp (No. 381), f. 15; 1584 Exp (No. 387), f. 116. Felesége harcáról lásd Illésy: Zsámboky János történetíróról, i. m. 532. A még mindig magas, 4576 forintos tartozás átruházásáról: FHKA Prot. 1590 Reg (No. 442), f. 271 365 Szakály Ferenc: Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában. Budapest, 1994. 9-13. Zimányi Vera: Economy and Society in Hungary (1526-1650). Budapest, 1987. 20-32; Pach Zsigmond Pál: The role of East-Central Europe in international trade. In: Uő.: Hungary and the European Economy in Early Modern Times. Aldershot, 1994. 10. fejezet; Evans, R. J. W.: The Making of the Habsburg Monarchy 1550-1700. An Interpretation. Oxford, 1979. 37-38. 366 Ez kiderül az új könyvek beszerzésének visszaeséséből, ill. kéziratainak vásárlási idejéből. (Lásd Gulyás: Bibliotheca Joannis Sambuci, i. m.; Gerstinger: Johannes Sambucus als Handschriftensammler, i. m.)
