Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1166 ALMÁSI GÁBOR Utóhang A kisnemesi származású, fényes karriert befutó humanista pályaképre jó néhány magyarországi példa akad, a leghíresebbek és talán legtehetségesebbek, Vitéz János és unokaöccse, Janus Pannonius voltak. Érdekes egybeesés, hogy mind Dudith, Vitéz és Janus a törökök elől elmenekült horvát nemesi család sarjai voltak.36 7 A tudásba való befektetés főként ezek miatt a családi-egzisztenciális körülmények miatt merült fel kézenfekvő megoldásként. Ez a „befektetés" a 15. században még leginkább csak az udvar szolgálatában kamatozhatott, hála Mátyás királynak, aki homo nouMS-ként az itáliai reneszánsz kulturális szokások meghonosításában lelte meg karizmája növelésének és független politikai bázisának zálogát. A 16. századra némileg bővültek a humanisták elhelyezkedési lehetőségei: már nem csak az udvarra és a katolikus egyházra, hanem udvartól független arisztokraták támogatására, valamint orvosi, tanári állásokra is számíthattak. Mégis elsősorban az udvar maradt a legvonzóbb alternatíva, melyben ismét szerepet játszott, hogy a művelt uralkodók (Ferdinánd, Miksa, de az erdélyi fejedelmek többsége is) előszeretettel alakították ki a hagyományos arisztokráciától független társadalmi bázisukat. Humanista műveltségű embereknek az 1550-es évek környékén különösen könnyűvé vált a bécsi udvarhoz csatlakozni, minthogy Bécs ezekben az években vált a császárság első, állandó székhelyévé. Ugyanakkor a humanista műveltség és kapcsolatok társadalmi relevanciája (még) nem volt kérdéses sem az uralkodói család, sem a művelt udvarnokok előtt. Itt nem kizárólag a retorikai képességek politikai hasznára kell gondolni (bár Dudith alkalmazásában ez mindenképpen szerepet játszott), hanem arra, hogy a humanizmus olyan, sokrétű kulturális nyelvként működött, mely többek között bizonyos kommunikációs vagy vallási premisszákat is magába foglalt, és melynek hasznát a társadalmi elit sem vitatta. Ferdinánd és Miksa kozmopolita szellemű császári udvara kedvezett az erazmista gondolkodású, vallási középutat kereső embereknek. Vallási szempontból Rudolftól, joggal vagy nem, Dudith és Zsámboky már egyaránt tartottak, és ez többnyire meg is határozta viszonyulásukat a császárhoz. Ennek az új attitűdnek persze nem csak vallási vonatkozásai voltak. Az udvari szolgálat sem a patrónus, sem a kliens szemszögéből nem a hasonló gondolkodáson vagy kulturális szokásokon alapult, hanem a gesztusok kölcsönösségén, a hűséges szolgálaton. Az udvar -nok elvárta, hogy az uralkodó minden érte hozott áldozatát, szolgálata megnyilvánulásait megfelelően díjazza. Amennyiben ez elmaradt vagy késett, az udvarnok sértve érezte magát. Ugyanakkor az is általános elvárása volt, hogy hosszú, hűséges szolgálat után visszavonulhasson, és az uralkodó járuljon hozzá az ehhez szükséges nyugodt körülmények megteremtéséhez. Dudith és Zsámboky egyaránt úgy érezték, hogy ez az idő Rudolf trónra lépésekor jött el. Pénzügyi manőveriek így kerültek udvari szolgálatuk utolsó éveinek a középpontjába. Zsámboky János halála után Rudolf megbízta könyvtárosát, hogy vegye számba volt udvari historikusa történeti kéziratait és régiségeit. Blotius megütközve fedezte fel, hogy nem születtek számba vehető történeti kéziratok 367 Származásukról: Ritoókné Szalay Agnes: III. János pécsi püspök, azaz Janus Pannonius családjáról. In Uő.: „Nympha super ripam Danubii", i. m. 23-30.
