Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1112 OLGA KHAVANOVA génység szükséges, az uralkodó és a haza iránti apai (vagy családi) szolgálat pedig elegendő feltétel volt a királyi ösztöndíj elnyeréséhez. Fontos megjegyezni, hogy a hatóságok és a hivatali nemesség úgy tekintettek az ösztöndíjra, mint az anyagi ösztönzés még egy formájára, amely valóban az is volt. A hivatalnokok gyakran kérvényezték a császárnőnél, hogy az általános drágaság (az „allgemeine Theuerung" gyakran felbukkanó kifejezés) miatt emelje meg a fizetésüket, aminek következtében gyerekeiknek nem tudják a megfelelő képzést biztosítani, vagy fordítva, ösztöndíjat kértek gyerekeiknek, mert szerény fizetésük nem volt elég taníttatásuk finanszírozásához. A tanulmányaink elején említett Bisztriczey László titkár idősebb fia érdekében 1779-ben például személyesen folyamodott Esterházy Ferenc gróf magyar kancellár az uralkodóhoz: „Mivel az a kötelességem, hogy mindenáron gondoskodjam azokról az individuumokról, akik a vezetésem alatt a királyi-császári szolgálatot végzik, akkor, amikor több lett a munka, de a személyi létszám nem emelkedett, de észrevehetően megnövekedett a terhelés, megismétlem Őfelségéhez intézett legalázatosabb kérésemet, hogy vegye ellátmányba az egyik konviktusba Jablonczay és Bisztriczey titkárok fiait, és határtalan kegyességével vigasztalja meg a megszolgált, de a megélhetésükben nélkülöző apáikat."35 Amikor két rászoruló, de elegendő szolgálattal rendelkező kérvényező érdemeit összehasonlították, majd mérlegre tették, a szegénység gyakran volt olyan nyomós érv, amely a mérleg serpenyőjét elbillenthette. 1772-ben például a bécsi Löwenburg-féle konviktus magyar ösztöndíjas kvótájának egyik helyét a Magyar Királyi Udvari Kancellária két hivatalnoka, két elsőgenerációs nemes igényelte: Vass Mihály regisztrátor, aki 1763-ban harmincévnyi példaértékű szolgálatáért kapott nemesi kiváltságot, és Dombay Mihály jegyző, akit 1761-ben emeltek anyjával és fiútestvéreivel együtt nemesi rangra, nevezetesen az ugyanannál a hivatalnál dolgozó apjuk halála után. Előbbi keresete évente 1200 forint volt, míg utóbbié (bár ő is majdnem 20 évet szolgált) mindössze 700 forint. Egy évvel korábban Vass már benyújtott egy kérvényt arra vonatkozóan, hogy a fiát, Jánost, vegyék fel a Löwenburg-féle konviktusba, bár az utolsó pillanatban jelölését máséra változtatták meg. Most esély nyílt arra, hogy az igazságosságot érvényesítsék. Igaz, Dombayról köztudott volt, hogy szorgalmas és megbízható hivatalnokként hosszú éveken át kisebb fizetést kapott, mint más hivatalnokok, akik ugyanolyan tisztséget viseltek, és ugyanannyi szolgálati idővel rendelkeztek.3 6 A császárnő végleges döntésének körülményei minden bizonnyal így is homályban maradnak, de akárhogy is volt, a Kancellária Vass Jánosról készített felterjesztésére Mária Terézia saját kezével írta rá, hogy: „A szegényebbnek. Jóváhagyom Dombayt."3 7 A hivatali szolgálatot végző, de anyagiakban szűkölködő szolgáló nemes toposza Mária Terézia uralkodásának idején fokozatos, de alapvető változásokon ment keresztül. A reformok végrehajtásához a gazdaság, a jog, a közigazgatás és a közoktatás területén az udvarnak kompetens és a dinasztiához hű hiva-35 MOL A 39 6086/1779. 36 MOL A 39 4358/1772. 37 Uo. 3723/1772.
