Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105

AZ ISKOLÁZTATÁS PRIVILÉGIUMA MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN 1111 nemzetség sarja, a saját nevében fordult a császárnőhöz, és a bőkezűségét magasztalta „azokkal szemben, akik előkelő családból származnak, s nem rendelkeznek a státuszukhoz méltó, a megélhetésükhöz szükséges anyagiakkal, és a legsanyarúbb árvasort szenvedték el." Miután az ifjú Perényi elmondta, hogy korai gyermekkorában elvesztette az apját, az anyját pedig nemrég, azt is „bevallotta", hogy még a mindennapi betevő falatra sincs pénze, nemhogy az iskolai képzésre. Az ifjú báró kérése abban rejlett, hogy vegyék fel valamely, Őfelsége kegyessége folytán erre a célra elkülönített forrásokból működő konviktusba.32

Jellemző, hogy a könyörületre számító, nem pedig az oktatási intézményben folytatandó tanulmányokhoz szükséges felkészültségének elismerésére apelláló ifjú nem említette meg, hogy hol és milyen képzésben részesült. Ezt a kérdést később tisztázták, amikor az árvát felvették a nagyszombati királyi és érseki konviktus mondattani osztályába.3

3 Az árvák iránti könyörület annyira széleskörűen elterjedt és természetes volt, hogy még a teljesen érett embereknek számító felnőttek sem tartották szégyenletesnek, hogy az uralkodóhoz intézett kérvényeikben saját árvaságukat megemlítsék. A szakmai felkészültségre utaló információk és az árvasorra vonatkozó panaszok különös „egybeesését" találjuk meg abban, a korszakra jellemző folyamodványban, amelyet Mandly János nyújtott be a Magyar Kamarához. Az írnoki tisztségért folyamodó fiatalember — „szegény árva, aki már régen elvesztette a szüleit, és egyszerűen nem rendelkezik a megélhetéséhez szükséges anyagiakkal" — elmondta, hogy tanulmányai után különféle ügyvédeknél és udvari ügynököknél töltötte szakmai gyakorlatát, és megpróbált alkalmassá válni a köztisztség elfoglalására. Úgy látszik, hogy e téren nem csekély sikereket ért el: „Kiváló latin, német és magyar nyelvtudásom mellett ismerem a számtant, sok éven keresztül tökéletesítettem a tudásomat a szépírásban és a gyorsírásban, vannak tapasztalataim az ügyvitel terén, és ismerem a központi szervek munkáját." Végül Mandly a következőre kérte a Kamarát. ..Méltóztassanak a szegények és boldogtalanok iránt érzett atyai szeretetből [...] kegyes figyelembe venni úgy az árvaságomat, mint a meglévő tudásomat és képességeimet."3

4 A kortársak a szegénységet nem abszolút, hanem viszonylagos értelemben használták. Szegénynek tartották azt, aki a társadalmi státuszához kötődő vagyonának helyrehozhatatlan kára nélkül nem tudott valamilyen kiadást vállalni, például a gyerekei számára méltó oktatást („congrua educatio") biztosítani. Anyagi segítségre szoruló személy lehetett a birtokait zálogba adó és mérhetetlen adósságokkal terhelt arisztokrata éppúgy, mint egy szolgáló kisnemes, akinek alacsony keresete nem volt elég ahhoz, hogy finanszírozza rendszerint nagyszámú utódja iskoláztatását. Itt, ahogy az árvák és a konvertiták esetében is, a filantróp motívumok szorosan összefonódtak a politikaiakkal, mivel a sze-32

MOL A 39 5516/1773. 33

Uo. 5138/1773. 34

MOL Ε 47, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Regisztratúrája, Canceilariae et registraturae necnon postae negotia, item honorifica et gremialia, necnon extraordinaria (a továbbiakban Ε 47) 16. es. Nr. 533, ex Nov. 1774.