Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
10 TILKOVSZKY LÓRÁNT Loesch beszámoló jelentése, a magyarországi német kisebbség vezetőiről szólva, különös figyelmet fordít Bleyer méltatására, akivel szemben a nyugat-magyarországi kérdésben 1919-1921-ben kifejtett, határozottan magyar érdekűnek tekintett tevékenysége miatt még mindig érezhető volt a nagynémet körök, sőt az osztrák és a német kormány bizalmatlansága, ami miatt számukra nem Bleyer, hanem Gündisch volt a bizalmi személy a magyarországi németség vonatkozásában. Loesch, aki eleve a sváb Bleyer vezetése mellett állt ki, hamarosan mégis fontosnak tartotta, hogy félretétesse vele a budapesti erdélyi-szász Gündischsel fennállott korábbi éles ellentéteit, s ekkor már — egyelőre tartósnak mutatkozó — együttműködést alakíttatva ki közöttük a magyarországi német kisebbség vezetésében, ezúttal is jelentőséget tulajdonított annak, hogy így nyilatkozzék: „Bleyer személyének fontosságát nem szabad lebecsülni. Ο az egész itteni német kisebbségi mozgalom lelke. Oly öntudatos németté fejlődött, hogy két évvel ezelőtt még nem hittem volna. Bleyer kétségkívül még nagy szerepet fog játszani a mai Magyarországon. Ha őt a harc ezen napjaiban nem hagyjuk cserben, úgy ez az esemény annál hamarabb bekövetkezik, és ő később annál hálásabb lesz" - írja e jelentésében. Visszatérve Loeschnek a Khuen-Héderváryval folytatott megbeszéléseken kellemes meglepetéssel tapasztalt és reményekre jogosítónak talált problémaérzékenységre és nyitottságra, megjegyzendő: ez arra vezethető vissza, hogy Bethlen miniszterelnök Ledebur gróf, a prágai parlament német képviselője közvetítésével előzetesen már ismételten beható tájékoztatást kapott Loeschnek a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatos politikát érintő kritikus észrevételeiről és arra vonatkozó elgondolásairól, miként kellene és lehetne jobb belső nemzetiségpolitikával alátámasztani az elcsatolt területek német és magyar kisebbségeinek közös védelmére majd visszaszerzésére irányuló külpolitikát, már Loesch Budapestre érkezését megelőzően informálva Khuen-Héderváryt arról, hogy a maga nézetei igen sokban egyezvén a Loeschéivel, olyan nemzetiségpolitikai rendelkezések kidolgoztatását teszi folyamatba, amelyek a Loesch által is ajánlott és sürgetett irányt fogják követni, ennek megfelelő tárgyalásmódra utasította őt.19 Loesch e szeptember 21-i jelentésének nagyon fontos a záró-bekezdése, amelyben arról számol be, hogy Budapesten találkozott a román-bánáti svábok teljesen öntudatos németté vált — nemrég még „magyaron" -— kiváló vezetőjével, Kaspar Muthtal, aki éppen hazatérőben volt szülőföldjére amerikai útjáról. Onnan nagy koncepciót hozott haza, amelyet írásba fog foglalni, s Loesch segítségével kíván eljuttatni a berlini Külügyi Hivatalba. Ε koncepció Muth által előtte felvázolt lényegét Loesch így summázta: „Ha a birodalomban súlyt fektetnek arra, hogy a 40 millió külföldi németet megtartsák, akkor a birodalomban még meglévő csekély kisebbségek számára — még 1%-ot sem tesznek ki — liberális kisebbségi törvényt kell hozni. A veszélyek, amelyek ebből a birodalomra származhatnak, e csekély szám folytán egyenesen elenyészők azon hihetetlen előnyökkel szemben, amelyekre Németország az ő külföldi németei megtartásával, és a kisebbségi gondolatnak, mint világjelszónak az előharcosa szert tehet". Ennek a koncepciónak Loesch igen nagy jelentőséget tulajdoníthatott, mert azonnal intézkedett, hogy a Deutscher Schutzbundhoz tartozó „Deutsche Mittelstelle 19 MOL, Κ 28 (Miniszterelnökség nemzetiségi osztálya). 4. cs. 10. tétel. Τ 61/1923. Pataky Tibor levele Papp Antalhoz. Budapest 1922. november 8.
