Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
A DEUTSCHER SCHUTZBUND ÉS MAGYARORSZÁG 11 für Südosteuropa" egy szeptember 15-i előadóestje keretében az Amerikából éppen visszatért Muth beszámolót tartson.20 Sajnos sem ennek a beszámolójának tartalmáról nincs forrásunk, sem a Külügyi Hivatalnak szánt memoranduma maga nem került elő mindmáig, így egyelőre megválaszolhatatlan az a fontos kérdés, hogy pontosan honnan, kitől származik ez az Amerikából hozott koncepció. Loesch a Deutscher Schutzbund keretei közt fontos szellemi munkatársaiként a Kisebbségjogi Bizottságban (Ausschuss für Minderheitenrecht) tárgyaló jogász szakemberek, — valamint az európai német kisebbségek számottevő vezetői — mindenesetre azonnal felismerték annak morális jelentőségét és taktikai előnyeit, ha nemcsak más államokkal szemben támasztanak kisebbségjogi követelményeket, hanem — az Amerikából hozott koncepciónak megfelelően — a német kormánynak is liberális nemzetiségpolitikát javasolnak az ország maradék kisebbségeivel („mazur" lengyelekkel, dánokkal, szorboknak is nevezett vendekkel) szemben. Loesch egy beadványa, amelyet a Deutscher Schutzbund nevében 1922. november 24-én küldött a Külügyi Hivatalba, egyenesen azt indítványozta, hogy Friedrich Rosenberg külügyminiszter tegyen elvi nyilatkozatot a birodalmi gyűlésben, amely a német kormány programjaként hirdetné meg az egész gondolatkomplexumot, melynek lényege: teljesen liberális kisebbségpolitika alkalmazása a németországi kevés számú kisebbséggel szemben, hogy erre támaszkodva aktív és erőteljes külpolitikát lehessen folytatni a legalábbis 30 milliót kitevő európai német kisebbségek védelmére. Loesch szerint e kezdeményezés folytán s a szóban forgó koncepció érvényesülése esetén elvitathatatlanná válna a nemzetközi kisebbségvédelemben Németországot megillető vezető szerep. Ε lépés hatása ragyogó volna az egész világon, de különösen eredményesen befolyásolhatná Magyarországot, amely mindmáig úgy lép fel a szomszédos országokban kisebbségi sorsra jutott mintegy 3 millió magyar védelmére, hogy közben a mindössze néhány százezernyi német (és szlovák) kisebbségeit szinte ugyanúgy elnyomja, mint a világháború előtt. Ha ezt a tényt kellően leleplezve és bírálva, egyúttal kecsegtetően kilátásba helyezzük készségünket a magyarok által oly nagyon óhajtott együttműködésünkre a kisebbségvédelemben az elnyomó hatalmakkal szemben, kilátásaink egyáltalán nem rosszak: követeléseinknek engedni fognak.21 Loesch e beadványa azt is jelezte, hogy az általa felvetett — szerinte belpolitikailag mind jobb-, mind baloldalról helyeslésre számot tartó — programnyilatkozat előkészítéséhez „a Deutscher Schutzbund felajánlja jószolgálatait, s kívánságra formulázásokat is terjeszthet elő". Úgy tűnik, hogy a Külügyi Hivatal, amely egyébként jelentős mértékben támaszkodott a Deutscher Schutzbundnak a határterületi és külföldi németséggel kapcsolatos sokoldalú munkájára s annak tapasztalataira, ezúttal úgy találhatta, hogy Loesch indítványa túlságosan direkt kapcsolat lehetőségét látszik feltételezni a kormánnyal, amit az óvatosságból kerülni kíván. A Deutscher Schutzbund köreiben — különösen a Kisebbségjogi Bizottság részéről — azóta is sok panasz volt erre az óvatosságra, a német kisebbségek melletti külügyminiszteri nyílt kiállás hiányára. Ε tekintetben Stresemann külügyminisztersége idején történik majd 1924 őszétől változás, akinek azután 1925. január 13-i 20 ZSA Deutscher Schutzbund, Bd. 17. Fol. 148. A. Breckner: Einladung. 1922. szeptember 12. 21 PAAA, Abt. VI. (Kult.) Deutscher Schutzbund. Loesch - Heilbronhoz. Berlin, 1922. november 24. K654235.
