Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus (Ism.: Varga Szabolcs) 1050

TÖRTÉNETI IRODALOM 1051 ján is. — a társadalom kétségkívül meglevő vallási igényeire adtak a különböző felekezetek nagyon hasonló és egyenrangú választ. Ebben az értelemben nincsen érdembeli differencia katolikus és protestáns tudomány, irodalom, oktatás és propaganda között. Az új egyházak elválása csak a 17. századra következett be, és a három nagy felekezet egyenlő mértékben volt örököse a középkori kereszténységnek, sőt erre az időszakra a katolikus egyház jobban hasonlított a reformált egyházhoz, mint középkori önmagához. A 16. században a felekezetről úgy beszélhetünk, mint egymással versengő válaszadási kísérletekről. Az egyes települések felekezetválasztása tehát teljességgel attól függött, hogy a lehetséges irányzatok közül az intézményszervezésre alkalmas időpontban melyik oldalról érkezett versenyképes vallási kínálat. Érdemes elgondolkodni a könyv bevezetőjében leírtakon, mert a szerzőnek nem kenyere a tetszetős ideák gyártásá megfelelő argumentáció nélkül. Valószínűleg Gyöngyös mezőváros hó- « doltsági viszonylatban páratlanul gazdagnak tetsző forrásanyaga volt az, ami arra késztette Molnárt, hogy megpróbálja német analógia mintájára rendszerben értelmezni a katolikus intézmények továbbélését és a környékre gyakorolt hatását a 17. században. A probléma ezzel mindössze az, hogy mind Schilling elmélete, mind Szakály, a már fent említett kötetben megjelent tanulmányai a 16. századhoz szólnak hozzá, addig Molnár könyvének címében is benne van, hogy a 17. századról fog szólni. Ez nem a 16. századot is kitűnően ismerő szerző hibája, sokkal inkább Vadászi Pál füleki várkapitánynak, valamint Malinovszkij marsallnak a számlájára írható, akiknek katonái 1648-ban és 1945-ben a 16. századra vonatkozó források nagy részét elpusztították, megr fosztva bennünket attól, hogy a rendkívül valószínű tétel bizonyítást nyerjen Gyöngyös esetében. I Molnár Antal elképzelését támasztja alá az a már korábbi munkáiban megfogalmazott vélemény, amely új megvilágításba helyezte az Oszmán Birodalom kereszténységgel kapcsolatos politikáját. Szerinte a hódító gépezet legfontosabb célja a térség pacifikálása volt, hogy az uralmat az adott térségben zökkenőmentesen vehessék át. Ez volt az alapvető mozgatórugója egyházpolitikai törekvéseiknek is. Azokon a helyeken állt az oszmán közigazgatás az új tanok hirdetői mellé, ahol ' már a lakosság nagyobbik része elfogadta azt, míg a döntően régi valláson maradt területeken a katolikus egyház intézményeivel kívánt valamiféle együttélést kialakítani. Ez azonban nem volt I könnyű, mert a katolikus egyházi hierarchia közel 90 százaléka az állandó harcok idején megsem. misült, a plébániák és a szerzetesi kolostorok hálózata elpusztult. Ez alól kivételt csupán az obszerváns ferencesek jelentettek, akiket az egyházi vagyon erodálódása csak kevéssé viselt meg. A városi létbe való beágyazottságuk különösen érzékennyé tette őket a társadalmi változásokra, és 1 ezért ők is reális alternatívát jelentettek a helyi közösségek számára. Ahol ferences kolostor működött, ott a reformáció térnyerése korántsem volt szükségszerű, sőt az adott település vallási és művelődési élete párhuzamos jelenségeket produkált, mint a református közösségben. Ez Szeged, Gyöngyös és Jászberény esetében is kimutatható, de a 16. századra ezt is csupán logikai úton, illetve közvetve lehet bebizonyítani, ezért még sok apró esettanulmányra lesz szükség a kérdés végleges tisztázásához. Bár a történelmi tudat a hódoltság időszakát egy terminusként kezeli, e könyv is jól példázza, hogy a 16. század merőben eltér az azt követőtől, és teljesen más tendenciák érvényesülnek a gazdaság-, település- és egyháztörténetben is. Különösen igaz ez Gyöngyös környékén, ahol Eger 1596-ban bekövetkezett elestét méltán tekinthetjük mérföldkőnek a térség történetében. Ekkorra történt meg a hódoltsági plébániahálózat szinte teljes lebomlása, és került az egyházmegye központjától messze Heves vármegye és környéke. A korszakban Gyöngyös gazdag mezőváros volt, 6-7000 főnyi lakossága a bortermelésben vagy a Lengyelország felé irányuló távolsági kereskedelemben volt érdekelt. Bár már az 1530-as években megjelent a reformáció a városban, a katolikus felekezet mindvégig túlsúlyban maradt és a plébánia is végig üzemelt. Ennek okai összetettek, de a legvalószínűbb, hogy a gyöngyösi ferences kolostor hatásában kell keresnünk a katolikus ' vallás térségben való fennmaradásának kulcsát. Molnár a ferences rend részéről tudatos politikát feltételez, amikor azt állítja, hogy a rend önként adott fel kisebb jelentőségű házakat, hogy a fontosabbakban maradjon jól képzett szerzetes. A politika helyességét jól mutatja, hogy 1611-ben a nagyszombati zsinaton a gyöngyösi plébániát tették meg az egri egyházmegye hódoltsági területeinek központjává, és a plébánost, mint a katolikus egyházi hierarchia hódoltsági képviselőjét vizitációs jogkörrel ruházták fel. - (A legmarkánsabb figura a plébánosok sorában a négy évtizeden keresztül szereplő Almásy András, a később nemzetközi hírnévig jutó Almássy család őse.) - Az ezzel párhuzamosan Bécsben és Nagyszombaton meginduló papképzésnek is köszönhető volt, hogy a 17. század közepén már ötvennél több településen volt pap vagy licenciátus, és ezzel a