Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus (Ism.: Varga Szabolcs) 1050
1052 TÖRTÉNETI IRODALOM katolikus hitélet fenntartása megoldottá vált a térségben a református végvári katonák és az oszmán tisztviselők durvuló zaklatásai ellenére is. A tridenti zsinat hatására megújuló jezsuita rend Hódoltságban történő megjelenése újabb segítséget jelentett az itt élő katolikus közösségek számára. Szervezettségüknek és képzettségüknek köszönhetően hamar megszervezték iskolájukat, és kezükbe vették a hitoktatást, amíg a prédikáció „privilégiuma" a ferencesek feladata maradt. A két szerzetesrendnek köszönhetően kiváló színvonalú oktatás vette kezdetét a városban. Amíg a ferencesek iskoláját világi iskolamester vezette, és a szerzetesi utánpótlás képzése volt a cél, addig a jezsuitáknál évente 2-300 diák folytatott tanulmányokat, sokszor még a királyi Magyarország területéről is átjöttek vállalva az oszmán hatóságok retorzióit. A katolikus megújhodás egyik legfontosabb tartópillére a megreformált oktatás volt, amely a század végéig az egyik legfontosabb eszköze volt a rekatolizációnak. A békés felekezetképződés időszakának a felszabadító háborúk vetettek véget, egyik oldairi! az immár világi hatalom által erőszakosan támogatott katolikus restauráció, másrészt a radikalizálódó végvári katonaság fokozódó brutalitása miatt. 1682-ben Thököly Imre kurucai kényszerítették a jezsuitákat Gyöngyös elhagyására és iskolájuk bezárására. Nagyon „erős" fejezete a könyvnek, ahol Molnár Antal a vallási életet veszi szemügyre a gyöngyösi plébánián. Nagyszerűen használja fel a régészet legújabb eredményeit a város szélén álló Szent Erzsébet ispotálytemplom működésének megállapításához. Külön kuriózum, hogy a 17. században jelentős számú szlovák evangélikus népesség érkezett, akik számára a ferencesek megszerezték az ispotálytemplom használatának jogát, szlovákul tudó szerzetest kértek, és ezzel jelentős sikereket tudtak áttérítésükben felmutatni. Az alapvető kérdés azonban túlmutat jelen könyv keretein, miszerint a keresztény területről miért érkeztek szlovákok a hódoltságba? Nagyon jelentős a vallásos társulatok szerepe az adott régióban. Bár a confraternitas intézménye nem volt ismeretlen a középkorban Gyöngyösön sem, ezeknek működéséről keveset tudnunk, és a 17. századra funkciójuk tovább bővült. A barokk társulatok jelentős integrációs és szocializációs funkciót töltöttek be, mert tagsága a legkülönbözőbb élethelyzetből érkező emberekből tevődött össze. Ezekkel a körökkel jött el az „Istenfélők" Európája. Megnőtt a világiak és a nők súlya az egyház életében, és a megélt vallásosság gazdagította a hitéletet. A tekintélyalapú család helyett új, az anya szerepét és a szereteten alapuló párkapcsolatot előtérbe állító modell született meg. Ezzel hozzájárultak az újkori középosztály megszületéséhez. Gyöngyösön a Haldokló Krisztus Társaság volt hivatott a jezsuita diákok felnőtt társulatban való megszervezésére. Búcsújuk alkalmából 15 mérföldes térségből érkeztek hívők. Saját zászlóval és albummal is rendelkeztek. Első tagjaik Báthori Zsófia és fia, Rákóczi Ferenc voltak, ám 8000 főnyi tagságában a helyi szegényotthon lakóit is ugyanúgy megtalálhatjuk. A jezsuiták mellett a ferencesek is alapítottak több társulatot, melyek közül a páduai Szent Antal társulat volt a legfontosabb, amelynek 1. Lipót császár is tagja volt. Szinte „társadalmi kohóként" működött, vallási alapon integráló funkciója volt, tudatosította a hódoltsági katolikusokban vallási, kulturális és nemzeti hovatartozásukat. Elsődleges vonzáskörzete Pest, Heves, Nógrád és a Jászság volt, de még Baranyából, Hirdről és Kovácsszénájáról is voltak tagjaik. Az elmúlt évtizedekben több munka is született a barokk vallási társaságokról, mélységében, invenciózusságában Molnár Antal munkája legtöbb esetben meghaladja ezek megállapításait. A kötet végén található függelékben összegyűjtve megtalálható a 17. századi gyöngyösi bírák, valamint a hódoltság idején itt működő ferencesek névsora. Ezekhez hasonlóan példás alapossággal gyűjtötte össze a szerző a Gyöngyösön működő jezsuiták neveit is. Ezt alapos névmutató egészíti ki, valamint igényes térképek segítik a könyv jobb megértését, amelyek Nagy Béla szakértelmét és precizitását mutatják. Összességében a Mezőváros és katolicizmus című kötet talán jóval több, mint ahogy a szerző gondolja, aki szerint az olvasó egy bőséges esettanulmányt vehet kézbe. A kötette! a magyar egyháztörténet visszaért oda, ahonnan az elmúlt évtizedek eltérítették. Hasonlóan a nagy elődhöz, Vanyó Tihamérhoz, aki ismerte az európai egyháztörténet-írás teljes módszertanát, kiválóan értett a forrósok nyelvén, és mindezt képes volt a magyar viszonyokra adoptálni, Molnár Antal is ezen ismeretekkel felvértezve nyúlt a kora újkor ezen izgalmas fejezetéhez. A könyv legfőbb mondanivalója arra figyelmeztet bennünket, hogy nagyon veszélyes több száz év távlatából meghatározott szűk fqgalmi keretek közé beszorítani a mindennapok során átélt eseményeket. Ám ha mindenképpen megpróbálkozunk törvényszerűségek levonásával, akkor azt csak a forrásokból kiindulva .tegyük, úgy ahogy a szerző tette a METEM által kiadott újabb munkájában. " ι H if ' .«,.,*· V ·* V * < Varga Szabolcs