Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969
EMLÉKIRAT A TÖRÖK ELLENI VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉRŐL (1576) 983 A védelmi háborúról A védelmi háborúról kétféleképp vélekednek. Az első vélekedés. Nagyon is szükséges dolog a végek megfelelő megerősítése, elegendő számú katonasággal való védelmezése, továbbá a szükséges élelmiszerekkel és tüzérséggel való ellátása. A második vélekedés. Ha egy erősebb hatalom miránk, gyengébbekre támadna, akkor a határok megvédelmezéséhez úgyis több segítség és nagyobb támogatás kell, és ekkor úgyis egy komoly hadjárattal kell az ellenséggel szembeszállni. Ε hadjárat két módon mehet végbe, nevezetesen vagy a védelmi rendtartás előírásai szerint tartott rendes, fizetett katonaság, vagy pedig a birodalom által megszavazott hadisegély révén.37 A végvidékekről A végek ügyében legelőször is azt a legfontosabb fontolóra venni és átgondolni, hogy Németországnak sokat kell a továbbiakban arra fordítania, hogy a megmaradt Magyarországot olyan erősen védelmezze, ahogyan az csak lehetséges. Mégpedig azért, hogy az ellenség ne tegye a lábát német földre, mert ez esetben a háborúnak egy sokkal súlyosabb és veszélyesebb fajtája szakadna a nyakunkba annál, mint ami most Magyarországon folyik. Ott ugyanis a határokat nagyobbrészt már mind megerősítették, a lakosok pedig a harcokhoz már hozzászoktak, és maguktól minden szükséget és nyomorúságot elhárítanak. És akkor arról az ezernyi szerencsétlenségről — a károkról, rajtaütésekről és nyomorúságról —, amik egy ilyen háború következményei lennének, és mely dolgok mindegyikének magunk is szemtanúi lehettünk, még nem is szóltam. Az is bizonyos és tudott dolog, hogy a végvidékek jobb és megfelelőbb fenntartására Őcsászári Felsége egyedül, csupán saját tartományaival, a továbbiakban már nem lehet elegendő, A határvidékeket a hiányzó dolgok miatt már eddig is sok kár és veszteség érte, mert a végvárakba szükséges őrségek és ellát-37 Azt a védelmi rendtartást (Defension Ordnung), amelyről itt szó van, eredetileg az Ennsen inneni osztrák tartomány dolgozta ki saját önvédelmére, 1575 tavaszán. A rendtartás lefektette a török elleni felkelés, illetve a lakosság mozgósításának hely-, idő- és szervezeti kereteit. Kialakította a vezetési rendszereket, kijelölte a védelmi- és ellenállási pontokat. Azaz, mai fogalmaink szerint — az általános hadkötelezettség elve alapján ·— igyekezett megszervezni és felállítani egy területvédelmi feladatokat ellátó milíciát. A határokon túli sürgős katonai akciókra vártapénzen tartott zsoldos katonaságot kívánt bevetni. A reform-elképzelések szerint minden Habsburg uralom alatt álló tartománynak és királyságnak ki kellett volna dolgoznia a maga védelmi rendtartását. Ezekben fontos szerepet kapott volna a tartományi milíciák közötti katonai együttműködés, a segítségnyújtás török támadás esetén. Tudjuk, hogy 1576-ben az Ennsen túli Ausztria (Alte Feldakten 1576-13-1.), 1578 folyamán pedig a Károly főherceg kormányzata alatt álló Stájerország, Karintia és Krajna is kidolgozta a maga védelmi rendtartását. (Alte Feldakten 1579-13-1) Az egész Ausztriára érvényes szabályozás létrejöttét tiroli Ferdinánd főherceg akadályozta meg, aki makacsul elzárkózott attól, hogy segítsen azon jogi alapok megteremtésében, amelyek tartományát katonai segítségnyújtásra kötelezhették volna. A század folyamán még jónéhányszor felmerült az örökös tartományok, Csehország, Szilézia, illetve Morvaország területére egyaránt érvényes, közös védelmi rendtartás létrehozása. Legutóljára Kanizsa eleste után, a 1600. november 21-23-i schottwieni főhercegi találkozón. (Alte Feldakten 1600- 11-6.)
