Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969
982 KELENIK JÓZSEF támadó háború dolgát nem lenne szerencsés előhozni és tárgyalni. Ellenkezőleg, tanácsosabb lenne a békét — ameddig csak lehetséges — fenntartani, és közben a védő háborúra felkészülni. Azt jól átgondolni, hogy az ellenség, egyegy váratlan békeszegést követően minél kevésbé tudjon minket váratlanul lerohanni, és ha minket a magunk védelemre hajlandónak és arra felkészültnek lát, minél kevésbé merjen próbálkozni velünk. És mivel könnyen belátható, hogy a külföldi nemzetek a végsőkig elmennek, hogy a törökkel való háborút maguktól elhárítsák, és azt inkább a mi fejünkre idézzék, nekünk még serényebben kell igyekeznünk azon, hogy a békét megtartsuk, hogy a török háborúzásra szolgáló erejét így a tengerre vigye, és az ottani dolgokba mind jobban és jobban belebonyolódjon.3 5 Ily módon mi nagyobb biztonságban leszünk, és közben a saját védelmünkhöz szükséges dolgokat jobban kézbevehetjük és előkészíthetjük. A béke megőrzéséről A béke megtartásának legfontosabb szabályai azonban ezek: - Az adó és az ajándék idejekorán való, pontos megfizetése. - A végek békéjének megóvása jó hadi fegyelem, és megfelelő erejű helyőrségek segítségével. A török ellenséges szándékú betöréseit mindazonáltal ugyanígy, erővel és lendülettel verjék vissza, és akadályozzák meg. - A békeszerződés egyéb pontjainak becsületes megtartása. - Minden olyasmi elkerülése, ami a törököt felingerelheti. - Tartózkodás a lengyel királyságtól, olyan végzés és megegyezés, ami az Ausztriai Házzal és a Birodalommal való örök barátságot és szövetséget megőrizheti, de nem jár semmi kötelezettséggel.3 6 Ezt a maga részéről kétségkívül Báthory is el- és megfogadja majd, mivel igencsak óhajtja a lengyel királyság végleges megtartását, és mert túlságosan eszes ahhoz, hogy ne értse, és ne lássa, hogy több félnivalója van a török segítségétől, mint a mi támadásunktól. 35 A pápai-spanyol-velencei liga már 1570-től erősen szorgalmazta, hogy a Birodalom, csatlakozva a szövetséghez, Magyarországon indítson szárazföldi támadást az oszmánok ellen. Schwendi, mint a császár személyes tanácsadója kezdettől fogva a leghatározottabban ellenezte a csatlakozást és a török megtámadását. Az 1571. évi győztes lepantói csata után újabb diplomáciai offenzíva kezdődött, melyben különösen a spanyolok erőltették a Birodalom hadbalépését. Schwendi ez ügyben készített emlékiratának, élénk politikai levelezésének és agitációjának a spanyol követ szerint nagy szerepe volt abban, hogy a választófejedelmek az 1572-ben Mülhausenben megtartott tanácskozásukon elvetették a török elleni háborút. Nicfdas, 1995. 134-136. 36 1575 decemberében a megüresedett lengyel trónra a főnemesi párt II. Miksa császárt hívta meg. A köznemesi párt viszont Báthory István erdélyi fejedelmet választotta királyává. A császár betegsége, az osztrák tartományok katasztrofális pénzügyi helyzete, és a török épp 1575-ben megerősödő magyarországi támadásainak hatására óvakodott attól, hogy harcba szálljon a lengyel korona megszerzéséért. Tanácsosainak többsége sem támogatta ezt, Schwendi pedig különösen hevesen ellenezte a „lengyel kalandot". A lengyel királyságra vonatkozóan lásd Viktor Bibi: Maximilian II. der rätselhafte Kaiser. Leipzig, 1929. 385-388. és 393-94.
