Századok – 2004
Történeti irodalom - Katona István: A Kalocsai érseki egyház története I–II. (Ism.: Molnár Antal) II/527
527 TÖRTÉNETI IRODALOM tációval betöltött) személy, vagy néhány fős testület irányította. Vagyonuk általában földekből, szőlőkből, rétekből, halastavakból, városi ingatlanokból állt, melyeket a hagyatékokból, adományokból, továbbá a belső bevételekből (belépési, ill. tagdíj, büntetés) nyertek. Kiadásaik nagy részét az oltár(ok) fenntartása (díszítés, gyertya, javadalmas) és a szentmisék bemutatása (plébános, káplán, orgonista stb. fizetése) jelentették. Cevins megállapítása szerint a közhiedelemmel szemben ,,az ájtatos társulatok kevés körmenetet szerveztek a középkorban". A városi papság és a laikusok közt néhány esettől eltekintve nem voltak éles konfliktusok az anyagiak tekintetében. Az egyházi személyek általános tiszteletnek örvendtek a polgárok körében, amelyet bizonyít, hogy több esetben a plébánost kérték fel vitás ügyeik eldöntésére. Az egyházak titulusait a sokféleség jellemzi. Leggyakoribbak a Szűz Mária és az Oltáriszentség titulusok, majd nagy lemaradással következnek az Árpád-ház szentjei (mindenekelőtt: Szt. István, Szt. László és Szt. Erzsébet). Kiemelendők még a Szt. Miklós, Szt. Mihály patrocíniumok. A városlakók vallási szokásaiból Cevins az egyház javára tett adományokat, peregrinat lókat és az oratóriumok alapítását emelte ki. A eretnekségek közül a vizsgált városokban a valdens és a huszita tanok jelentek meg. A magyar városokban e korszakban még nem mutatható ki a devotio moderna jelenléte. Az összefoglalást követő Függelékben táblázatok teszik szemléletessé a szöveg főbb adatait. A szemléltetést szolgálják a városokat jelölő térkép, valamint a településekről közölt alaprajzok. A munkában való könnyű tájékozódást segíti a személy-, tárgy- és helynévmutató. Két formai hiányosságra hívnám fel a figyelmet. Az első, hogy az impresszumban nem tüntették fel a magyar fordítás készítőjét, így csak az előszóból derül fény a fordító, Kiss Gergely, személyére. A másik hiányosságot a névírásban tapasztaltam, ugyanis a jegyzetekbe a magyar szerzők nevei annak ellenére rossz alakban kerültek (pl. Mályusz, Timar, Mező), hogy az irodalomjegyzék a helyes névalakokat tartalmazza. A néhány kritikai észrevétel természetesen nem von le az egyháztörténet-írásunkat gazdagító munka értékéből. Fedeles Tamás Katona István A KALOCSAI ÉRSEKI EGYHÁZ TÖRTÉNETE I-II. Fordította Takács József. A fordítást szakmailag ellenőrizte és sajtó alá rendezte, a kiegészítő jegyzeteket írta Thoroczkay Gábor (I.) és Tóth Gergely (II.) Az előszót írta Thoroczkay Gábor. Szerkesztette Romsics Imre és Thoroczkay Gábor. A hely- és személynévmutatót összeállította Romsics Imréné. Kalocsai Múzeumbarátok Köre, Kalocsa, 2001-2003. 303 o. + XVI t., 376 о. + XVI t. + 2 térkép. A hazai történettudomány részterületei közül a rendszerváltás egyik legnagyobb nyertese kétségkívül az egyháztörténelem lett. Ez a diszciplína a nyugat-európai történetírásban a 18. század óta szilárdan tartja megbecsült helyét, és az elmúlt évszázadban a szakma egyetemes fejlődésének részesévé válva, a gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténet új irányzatainak felhasználásával bizonyos korszakok vizsgálatában kifejezetten preferált helyzetbe került. A magyar történetírás adósságai tehát nem csekélyek ezen a területen. Ezek pótlásához a forrásfeltáráson alapuló és sz61es nemzetközi kitekintéssel készült feldolgozások mellett kétségtelenül szükség van a magas színvonalú forráskiadásokra is. Ez utóbbiak esetében természetszerűleg elsősorban levéltári dokumentumok közzétételére gondolunk, de nem kerülhető meg a tudományterület szakmai alapjainak lerakásában fontos szerepet játszó történeti munkák kiadása sem. Ennek a munkának a szükségességét senki sem vitatja, elég legyen itt csupán a világi történetírás területéről a Bibliotheca Historica sorozat köteteire, Bél Mátyás Notitiájának számos részletfordítására, vagy éppen a több tucatnyi történeti témájú reprint kiadványra utalni. Ebben a tekintetben (is) nem egy európai, sőt szomszéd ország jóval előttünk jár. Itt csak a Horvát Történeti Intézet által publikált sorozatra hívom fel a figyelmet, amelyben többek között Giovanni Lucio, Pavao Ritter-Vitezovic, Kercselics Ádám Boldizsár vagy Ráttkay György művei láttak napvilágot latinul és horvát fordításban. Ezeknek a kiadványoknak a történettudomány számára nemcsak, sőt sokszor nem is elsősorban adataik miatt van jelentőségük, hiszen azok nem
