Századok – 2004
Történeti irodalom - Katona István: A Kalocsai érseki egyház története I–II. (Ism.: Molnár Antal) II/527
528 TÖRTÉNETI IRODALOM egyszer pontatlanok, elavultak, ellenőrzésre szorulnak. Historiográfiai szempontból viszont ezek a müvek valóban forrásértékűek és ezért megkerülhetetlenek. Egy történeti részdiszciplína mai kutatója ugyanis nem nyúlhat hitelesen szakterülete problémás kérdéseihez, ha nem ismeri az általa vizsgált kérdés historiográfiai kontextusát. A félszázados szünet miatt az egyháztörténelemre mindez fokozottan érvényes. Az itt ismertetett munka ebből a szempontból is igen örvendetes és úttörő teljesítmény. Katona István egyházmegye-történetének sajtó alá rendezői ugyanis elsőként vállalkoztak egy, a tudományos történetírás kialakulásának idején keletkezett egyháztörténeti munka kiadására. így nemcsak a forrásközlés általános nehézségeivel kellett megküzdeniük, hanem ki kellett alakítaniuk egy olyan módszertani rendszert is, amely ezt a munkát (a jövőbeni kiadások számára példamutató módon) éppen a fentebb említett historiográfiai szempontból kontextualizálja. A választás, még ha külső körülmények miatt is, szerencsés módon esett éppen Katona művére. Katona István (1732-1811) a jezsuita historikusok harmadik generációjának Pray György mellett a legjelentősebb személyisége volt. Jezsuita szerzetes és gimnáziumi tanár, majd a nagyszombati egyetemen az egyházi ékesszólástan, később a történelem professzora lett, tisztét a rend feloszlatása után is megőrizte. 1784-ben bekövetkezett nyugdíjazása után Esztergomban, majd 1790-től Kalocsán élt, ahol a főegyházmegye papjaként a szemináriumban tanított és az érseki könyvtár igazgatói tisztét is ellátta. Több tanítási segédletnek minősíthető kompilatív munka mellett megalkotta a magyar történelem monumentális szintézisét. A negyvenkét kötetes História critica regum Hungáriáé az államalapítástól 1810-ig kronologikus rendben haladó, forrásközléssel vegyes feldolgozása Magyarország történetének. Életének utolsó nagy vállalkozása a kalocsai érsekség története, amelyet főpásztora, Kollonich László ösztönzésére írt és jelentetett meg két kötetben 1800-ban. Ha Katona művét elhelyezzük korának egyházmegye-történeti irodalmában, bizton megállapíthatjuk: a kiadók választása igen szerencsésnek tekinthető. Az esztergomi, egri, váci, váradi, veszprémi, erdélyi és csanádi egyházmegyék nagyjából hasonló terjedelmű históriáinál ugyanis Katona műve minden szempontból magasabb színvonalú alkotás. Egyedül Koller József pécsi püspökség-története helyezhető Katona műve elé, viszont ennek a hétkötetes monumentális munkának a magyar fordítása igencsak költséges és időigényes vállalkozás lett volna. Katona könyvének magyar fordítása nemcsak a korabeli egyháztörténet-írásban elfoglalt helye, hanem a főegyházmegye historiográfiája szempontjából is indokolt. Bármilyen meglepő: Esztergom után rangban a második magyarországi egyházmegye történetének Katona óta nem látott napvilágot eredeti forrásfeltáráson alapuló összefoglaló története. Az érsekség intézményeiről és bizonyos történeti korszakairól (elsősorban a középkorról) megjelent magas színvonalú résztanulmányok és kötetek nem pótolják az elmaradt 19-20. századi monográfiát, amellyel más, szerencsésebb egyházmegyék rendelkeznek. A jelen publikáció alapjául szolgáló magyar fordítást a Kalocsai Városi Tanács megbízásából az 1960-as években egy kalocsai latintanár és irodalomtörténész, Takács József készítette. Kéziratát a kalocsai Viski Károly Múzeumban őrizték, kiadásának terve az 1990-es évek végén merült fel Romsics Imre múzeumigazgató részéről. Ehhez talált alapos és a téma iránt elkötelezett segítőtársat Thoroczkay Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegédének személyében, míg a második kötet sajtó alá rendezését a Thoroczkay által kialakított szempontok szerint Tóth Gergely PhD-hallgató, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa végezte. Katona életét és munkásságát, a kalocsa-bácsi érsekség historiográfiáját, a mű kiadásának történetét és szempontjait, valamint az érsekség történetének máig legvitatottabb kérdését: az alapítás és a bácsi székhely kialakulásának problémáját Thoroczkay Gábor harminc oldalas előszavából ismerhetjük meg. A teljes vonatkozó irodalmat mozgósító írás jóval többet nyújt, mint a hasonló kiadványok bevezetői általában. A tanulmányból nemcsak a 18. századi hazai tudományos történetírás egyik kulcsfigurájának életművét ismerhetjük meg, hanem mindenre kiterjedő historiográfiai áttekintést nyerhetünk az érsekség történeti szakirodalmáról. Az ilyen jellegű összefoglalásoknak más egyházmegyék történetét illetően is igen nagy hasznát vehetné a kutatás. Hasonlóképpen önálló tanulmányként is maradandó az érsekség korai történetét tárgyaló fejezet. Ebben a szerző a korábbi ellentétes vélemények ütköztetése után a püspökség alapítását 1002 körűire teszi, az első érsek személyét As(e)rik-Anasztázban jelöli meg, a püspökség érsekséggé való emelését pedig valamivel 1010 előttre datálja. A bácsi székhely kialakulásának kérdésében Kristó Gyula álláspontjához csatlakozva az 1080-as évek második felét tartja a legvalószínűbb időpontnak.
