Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
1408 RANDOLPH L. BRAHAM A cionista vezetők csapdába ejtésének második szakasza április végén vagy május elején vette kezdetét, amikor a cionisták már felismerték, hogy az SS nem tartja magát ígéreteihez. Az SS-tisztek úgy oszlatták el a csalódott cionisták haragját, hogy két különálló, de azért egymással összefüggő vigaszdíjat helyeztek nekik kilátásba: több mint egy millió európai zsidó megmentésének feltételes, illetve korlátozott számú magyar zsidó megmentésének konkrét tervét. Az első „életeket teherautókért" („blood for trucks") néven, a második mint a Kasztner-féle mentőakció vált ismertté. Az „életeket teherautókért" ajánlatot Eichmann tette Joel Branddal, a Vaada egyik vezetőjével folytatott, április 25-i megbeszélése során. Eichmann jelezte, hogy a nácik szívesen eladnának egy millió zsidót bizonyos, Magyarországon kívül beszerzendő árucikkekért cserében.44 Egyebek között 10 000 teherautó is szerepelt az árucikkek között, amelyeket az SS ígérete szerint kizárólag a keleti fronton használtak volna fel.4 5 Miután a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. (kémelhárító) szekciójának főnöke, Walter Schellenberg jóváhagyta Brand küldetését,46 a férfi az SS által hamisított útlevelet kapott, és engedélyezték, hogy május 19-én Isztambulba repüljön. Elkísérte Grosz Andor (Bandi), ez a kétes, több gazdának szolgáló hírszerző ügynök is, aki a beszámolók szerint még saját küldetését is el akarta Isztambulban végezni.4 7 44 Azokból a félrevezető információkból, amelyeket Kasztner sugallatára Becher fogalmazott meg 1947. július 7-i kihallgatása során (1. a 18. lábjegyzetet), egyes Holokauszt-kutatók arra következtettek, hogy a cionisták ajánlották fel az „életeket teherautókért" tervet az SS-nek, 1. pl. Bauer: i.m., 163-164.; Breitman, Richard - Aronson, Shlomo: „The End of the 'Final Solution'?: Nazi Plans to Ransom Jews in 1944". Central European History, 25. kötet (1992), 177-203. A bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy Eichmann tette az ajánlatot Brandnak. Meggyőzően domborodott ez ki pl. Brand tanúvallomásából és Halevi bíró ítéletindoklásából a jeruzsálemi Kasztner-Grünwald rágalmazási perben. 45 Brand tanúvallomásából kiindulva, amelyet pedig „megbízhatatlannak" minősít, Bauer azt írja, hogy amikor Brand harmadjára találkozott Eichmann-nal, „minden bizonnyal május 8-án", a Sonderkommando feje átadott neki „32 750 dollárt és egy köteg Svácból érkezett levelet". Május 14-én Brand állítólag „újabb 50 000 dollárt, 270 000 svájci frankot és további leveleket" vett volna át Klagestől. Bauer maga is elismeri, hogy a mondott összegek „problematikusak, mert Saly Mayer áprilisban és májusban összesen legfeljebb 86 000 dollárt küldött Magyarországra". Bauer azonban nem ad magyarázatot arra, hogy ezek az összegek miként kerültek az SS-tisztekhez, és különösen arra nem, hogy a külföldi devizákra nagymértékben rászoruló SS-tisztek miért voltak hajlandók visszaadni ezeket az összegeket a zsidóknak, vö. Bauer: i.m., 164. 46 Schellenberg nyilván azért hagyta jóvá a küldetést, hogy „éket verjen a szövetségesek közé", mint azt Karl Marcus, Hitler személyes, Rudolf Hess vezette hírszerzési irodájának korábbi munkatársa, Schellenberg politikai tanácsadója állította. L. „Memorandum for the Secretary of State", 1944. december 28-i kelettel, National Archives, Washington D.C., 226. sz. okiratcsoport, 190. sz., 756. doboz. 47 Túlnyomórészt annak a vallomásnak az alapján, amelyet Grosz tett, amikor a britek Kairóban kihallgatták, Bauer arra a meggyőződésre jutott, hogy a Groszra bízott küldetés lett volna a két férfi küldetésének igazi célja. Eszerint Himmler és más náci vezetők megbízása alapján Grosznak azért kellett volna megkeresnie a nyugati szövetségesek isztambuli képviselőit, hogy a nácik különbékét köthessenek velük, és így esetleg kapitalista „egységfront" jöhessen létre a szovjet bolsevizmus ellen. L. Bauer: i.m., 10. fejezet. Röviddel 1964-ben bekövetkezett halála előtt Brand elismerte, hogy szörnyű hibát követett el, amikor átadta a briteknek Eichmann ajánlatát, hiszen „Himmler azért akarta elhinteni a gyanakvás magvait a szövetségesek között, hogy előkészítse a hőn óhajtott náci-nyugati koalíciót Moszkva ellen". L. New York Times, 1964. május 21., idézve Braham: i.m., 1107. Bauer figyelmen kívül hagyta Brand háború utáni konklúzióit. Részletesebben Brand küldetéséről 1. Braham: i.m., 1032-1042.
