Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
MENTŐAKCIÓK MAGYARORSZÁGON. MÍTOSZOK ÉS A VALÓSÁG 1409 Brand Isztambulban sem a helyi zsidó vezetőket, sem a nyugati hatalmak isztambuli képviselőit nem tudta meggyőzni az „életeket teherautókért" terv megvalósíthatóságáról.48 Grosz küldetése is kudarccal végződött. Végül a britek mindkettejüket letartóztatták, Kairóba szállították, és ott hosszas kihallgatásoknak vetették őket alá. Nyilvánvaló, hogy mit akartak elérni a nácik az ajánlattal. Nyakig benne voltak a magyar zsidók tömeges deportálásában (ezek május 15-én, két nappal Brand elutazása előtt indultak meg), ezért egyebek között el akarták terelni a magyarországi zsidó vezetők és tömegek figyelmét a rájuk leselkedő katasztrófáról, és persze lehetőség szerint a szövetségeseket is meg akarták osztani, hiszen ekkor a Harmadik Birodalmat már nagyon közeli vereség fenyegette. A Brand-küldetés kezdettől kudarcra volt ítélve; a szövetségesek nyilvánvalóan nem engedhettek a náci zsarolásnak. Ezzel szemben a szlovákiai és magyarországi zsidó vezetők már a háború alatt is, de a háború után különösen azzal vádolták a szövetségeseket és a szabad világ zsidó vezetőit, hogy „a mentés nagy szabású alkalmát szalasztották el". A másik ajánlat, sokkal konkrétabb lévén, vonzóbb volt a cionista vezetők számára. Krumey-jel és Hunschéval folytatott, április 21-i megbeszélésükön Krumey arról tájékoztatta őket, akik éppen akkor adták át a Wisliceny által megszabott váltságdíj második részletét, hogy Berlin hozzájárult, hogy 600-an, akik palesztinai beutazási igazolással rendelkeztek, kiutazási engedélyeket kapjanak.4 9 Alighanem ennek a 600, vagy talán több embernek a megmenekülési esélye ejtette csapdába a cionista vezetőket, akik ekkorra már biztosak voltak benne, hogy semmi sem háríthatja el, vagy akár csak késleltetheti a „végleges megoldás" bekövetkeztét.5 0 Az első két transzportot már április végén Auschwitzba szállították. A 600 zsidó megmentésére vonatkozó tárgyalások — ez a szám végül 1 684-re nőtt — cionista részről Kasztner Rezső (Rudolf) vezetésével folytak. Eichmann a „prominens" zsidók elengedését elsőrendű „birodalmi titoknak" minősítette. Nyilván biztos volt abban, hogy Kasztner nem fog fecsegni, nehogy kockára tegye csoportjának szabadulását, másfelől pedig az SS és magyar cinkosai úgy hajthatják végre a „végleges megoldás" programját, hogy nem kell tömeges szökésektől vagy ellenállástól tartaniuk. Az ún. Kasztner-transzport 1944. júniusának végén hagyhatta el Magyarországot, de Eichmann eredeti ígéretétől eltérően a vasúti szerelvény nem egy sem-48 FBI-átvilágítása során, 1945. május 17-én Kasztner állítólag ezt mondta: „Amikor Eichmann értesült a szövetségesek álláspontjáról, utasítást adott, hogy Auschwitz 'lásson munkához'." FBI Hírszerzői jelentés. Mondanunk sem kell, hogy a tömeges deportálások már május 15-én elkezdődtek, a szövetségesek reakciója viszont 1944. július 19. előtt nem volt ismert. 49 Bauer azt úja, hogy az ajánlatot bizonyos Josef Schmidt (vagy Schmied), a budapesti Abwehr-csoport egyik tagja közvetítette, i.m., 163. Rozett azonban, aki Bauer irányításával írta doktori értekezését, azt írta, hogy Wisliceny tette meg ezt az ajánlatot, 1. Rozett, Robert: The Relationship Between Rescue and Revolt: Jewish Rescue and Revolt in Slovakia and Hungary During the Holocaust. Doktori értekezés, Jeruzsálem, Héber Egyetem, 1987. június, 181. A Palesztinába szóló beutazási igazolásokat ("certifikátokat") a Jewish Agency isztambuli irodája még 1944 elején Krausz Moshénak (Miklósnak), a Palesztina Hivatal budapesti irodavezetőjének küldte el. Az SS csak akkor figyelt fel ezeknek az igazolásoknak a létezésére, amikor Carl Lutz, a budapesti svájci követség vezetője azzal kereste meg a németeket, hogy bocsássák ki a megfelelő kiutazási engedélyeket. 50 A náci ajánlat elfogadása miatt jutott arra a következtetésre a Kasztner-perben Benjamin Halevi bíró, hogy Kasztner "eladta lelkét az ördögnek", 1. az ítéletindoklás 39. részét.
