Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 113 rendelkezésekről a 18. század derekától 1848-ig.4 8 A Román Akadémia Irodalom és Nyelvészeti Osztálya számára elkészítette Gheorghe fjincai, a román Erdélyi Iskola triásza egyik tagjának levelezését.4 9 Azt is tudjuk kéziratos hagyatékából, hogy évtizedeken át gyűjtötte az anyagot a Budai Egyetemi Nyomda román kiadványairól. Az 1777-ben Nagyszombatból Budára költöztetett nyomda adta ki az első román folyóiratot, itt tevékenykedett cenzorként Petru Maior és §incai. E nyomda adta ki 1812-ben Maior erősen polemikus könyvét a román nép történetéről, amely a román nemzeti tudat fejlődése és izmosodása szempontjából a legfontosabb könyvek közé tartozik. Veress egy egész vaskos kötetnyi okleveles anyagot gyűjtött össze a Budai Egyetemi Nyomda román szerzőiről és nyomtatványairól. Ennek kiadását a szerző nem érhette meg. A kéziratot Domokos Sámuel rendezte később sajtó alá.5 0 Ezek voltak az előzményei Veress Bukarestben megjelent háromkötetes bibliográfiájának, melynek célját így határozta meg: „Munkám címe »Románok a magyar irodalomban és magyarok a román irodalomban«. Célja ekként időrendben bemutatni minden magyarországi nyomtatványt vagy magyar szerző külföldön bármely nyelven megjelent oly munkáját, amelyben bármi kis román vonatkozás is van, s viszont minden román író románul, vagy bármely más nyelven bárhol megjelent munkáját, amelynek valami magyar vonatkozása is van".51 Mindezt Veress először 1935-ben, műve harmadik kötetének megjelenése után írta, amikor még arra számított, hogy következni fognak a többi kötetek is, vagy legalább a IV kötet, melynek összeállítása már előrehaladott állapotban volt. Visszatekintett megint a kezdetekre: „Ezen óriási célkitűzés megvalósításán diákkorom óta dolgozom, mikor még boldogemlékezetű szüleim körében, Bukarestben adatott élnem. Ez a pepecselő munkálódás második természetemmé és igen kedves foglalkozásommá vált. Ennek köszönhetem, hogy ezt a majdnem emberfeletti munkát... tisztességesen befejeztem... Bibliográfiám kezdődik a legelső hazai nyomtatvánnyal: az 1473-ból való úgynevezett budai krónikával, amelynek öt fejezete szól 48 Veress Andrei: Oránduieli române§ti vechi tipárite ín Ardeal. Különlenyomat. В 1926. 30 49 Veress Andrei: Note §i serisori §incaiene. In: Analele Academiei Romane. Memoriile ÇecÇiunii Literare. Különlenyomat. В. 1928. 56. 50 Lásd minderről: Typographia Universitatis Hungaricae Budae 1777-1848. Publié par Péter Király. Akadémiai Kiadó Bp. 1983. 504. Actes du colloque intitulé „Le rôle de l'Imprimerie Universitaire de Buda dans le développement culturel, social et politique des peuples d'Europe centre-orientale". A kéziratban maradt Veress-féle dokumentumgyűjteményt Domokos Sámuel rendezte sajtó alá az alábbi címen: A Budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780-1848. A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertetőkkel ellátta Veress Endre. Akadémiai Kiadó Bp. 1982. 466. Itt említjük meg, hogy 1801 és 1830 között Budán 192 román könyvet adtak ki, míg Bukarestben alig 113-at, Ia§i-ban 104-et, Neamt-ban 54-et, Rámnicon 18-at. Brassót, Nagyszebeni és Balázsfalvát is hozzájuk adván, összesen 488 román kiadvány látott napvilágot. Ezekkel szemben a budai nyomda tehát 192 kiadvány jelentetett meg, azaz a 680 címet magában foglaló összes román kiadványok csaknem egyharmadát. A havaselvi, moldvai és erdélyi nyomdákban a telológiai tartalmú könyvek aránya jóval meghaladta az 50 százalékot, míg a budai nyomdában ezek aránya még a 25 százalékot sem érte el. Lásd: Miskolezy Ambrus: Le rôle des publications de l'Imprimerie Universitaire de Buda dans l'évolution de la culture roumaine de la fin du XVIIIe siècle a 1830. In: Typographia. 306-307. 51 Ezeket Veress Endre 1943-ban papírra vetett számvetésében újra felidézte. Lásd még: Veress két önéletrajzát, az egyik 1950-ben véglegesített 163 lapnyi, a másik 9 gépelt oldal. MTA Könyvtár Kézirattára. Ms. 5068/93, illetve Ms. 4179/22.
