Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
114 DEMÉNY LAJOS a románok viselt dolgairól s fog terjedni legalább a nagy világháborúig. így kiadványom a jóban-rosszban egymás mellett élt két nemzet kulturális érintkezésének s egymásra hatásának valóságos kódexe, ismeretlen vagy rég elfeledett adalékok olyan tömkelegét nyújtva, amely az egymásra hatást egészen új világításba helyezi s tanulmányozása örök forrásul fog szolgálni időtlen időkig".52 így védte teljes önérzettel és nem kis megelégedéssel munkáját a bírálóktól. Ezeknek persze nemegyszer igazuk volt, de vádolhatjuk ma Veress Endrét azért, mert művét büszkén mindenkiénél jobbnak tartotta? Neki joga volt az elfogultságra, ugyanis elbizakodott meggyőződése serkentette további munkára. Válasza tehát: „lankadatlan kitartással dolgozom ezután is, tudván, hogy magasztos dolgot végzek, mert művem adatait haszonnal fogják értékesíteni még századok múlva is, kivált ha hézagait újabb könyvcímekkel és adatokkal sikerül majd gyarapítanom".5 3 Négy évtizednyi fáradságos és igen-igen termékeny és eredményekben bővelkedő munkájáról Veress talán először végzett számvetést. „Erdélynek és Magyarországnak a vele szomszédos államokkal való kapcsolata ismeretének elmélyítése érdekében immár negyvennégy esztendeje folytatok lankadatlanul, ismételten átkutatva fel Szentpétervárig s le Nápolyig és Bukaresttől fel Königsbergig minden számottevő könyv- és levéltárat, amely munka eddigelé 4 kötetnyi díszesen illusztrált életrajzot, 20 kötet mintaszerű oklevéltárt és számos értekezést eredményezett".54 Magasztos cél a népek egyetértése és baráti együttműködése, s ennek hangsúlyozása 1935-ben már magában is figyelmet keltő tettként értékelendő. Nem lenne az igazságot valósan tükröző a kép Veress Endre román-magyar bibliográfiájáról, ha elhallgatnók azt a hozzáállást és állandó támogatást, amelyet szerzője legjobb román barátjától loan Bianutól kapott. Ez nemcsak a kiadvány elé gördülő nyomdai és más természetű nehézségek elhárításában nyilvánult meg, hanem a mű tartalmát érintő elvi kérdésekben is. A Veress-Bianu levelezés csak részben nyújt betekintést ebbe az igen fontos kérdésbe, hiszen az elvi problémák tisztázása terén a személyes találkozásoknak volt döntő súlyuk. loan Bianu nemcsak a román tudomány legnagyobb bibliográfusa, de több évtizedre menő könyvtárosi munkájával a Román Akadémia Könyvtárában olyan anyag birtokába jutott, amely Veress kiadványát szerencsésen egészítette ki. Maga is cédulákat (szabványos papírlapokra jegyzett bibliográfiai adatokat) készíttetett munkatársaival Veress művéhez. Az említett elvi kérdések közül roppant fontos volt annak tisztázása, menynyiben tekinthetők a román irodalom és művelődés szerves részének az Osztrák-Magyar Monarchia kereteiben nemzeti kisebbség életét élő erdélyi és magyarországi románság szellemi képviselőinek művei. Bianu ezzel kapcsolatban ismételten felhívta Veress figyelmét arra, hogy a nemzetiségi státus távolról sem jelenti az anyanemzettől való elszakadást. Szerinte az államhatár nem lehet ismérv az egy bizonyos nemzeti államban élő anyanemzet és a más állam kötelékeiben élő nyelvileg, etnikailag és tudatában az anyanemzethez kötődő nemzetiség hovatartozásának meghatározásában. Ezt azért szögezte le, mert nyilván az erdélyi és 62 Uo. 53 Uo. 54 Uo.
