Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 317 vetik a Szt. Istvántól nyert szabadságok és jogok, a tizedszedési jog megerősítése, a szerzetesek befogadására és fogadalomtételére, a chrismára, szent olajokra, a templomok-, oltárok és szerzetesek felszentelésére, az interdictum alóli mentességre, a szerzetesek és apácák feletti ítélkezésre, a keresztelésre, az ünnepi misére, a kolostori birtokok védelmére, a montecassinoi szabadságra, a főpapi jelvények használatára és az apátválasztásra vonatkozó rendelkezések. Mindezek az elemek II. Paszkál, III. Sándor, III. Orbán, illetve III. Kelemen pápák bulláiban is megvoltakba legtöbbet az 1175-1189 között kelt privilégiumokból vett át, különösen III. Kelemenéből. III. Ince pápa oklevele tehát lényegében az addig megismert privilégiumokat foglalta össze, két új formulával egészítve ki azokat. Mindkettő a dispositio elején, a pápai oltalmat biztosító rendelkezésnél található meg. Itt a pápa, elődeitől eltérően a szokásos bevezető szavak és az oltalom kinyilvánítása közé beiktatott egy mellékmondatot, amely befejezett jogállapotként közölte, hogy az apátság az Apostoli Szék jogába és tulajdonába tartozik, mégpedig minden közbeeső fórum nélkül.226 Mint azt már III. Kelemen bullájában is láthattuk, a pápaság az oltalomba vett apátságot tulajdonának tekintette, amelyet itt nemcsak a birtokok háborítatlanságát védő rendelkezések végén álló pápai fenntartás fejezett ki,227 hanem az ad... proprietatem apostolice sedis formula is. Ennek a páija a pápához fűződő jogi kapcsolat közvetlenségének, kizárólagosságának kifejezése, amely egyrészt a Szt. István által adott szabadságok és jogok megerősítésének feltételeként szerepel,22 8 másfelől a dispositio elején alkalmazott ad ius... apostolice sedis formulában. Ezt csak megerősíti, a jogi kapcsolat közvetlen jellegét hangsúlyozza a nullo pertinens mediante kifejezés.22 9 Kilenc évvel később, 1225. május 26-án kelt III. Honorius bullája, amelyben a pápa ezt a két formulát szóról szóra megismételte, sőt az iránt sem hagyott kétséget, hogy forrása III. Ince imént idézett, 1216. évi bullája volt,230 jogi tar-226 „Eapropter, dilecti in Domino filii, vestris postulationibus clementer annuimus et prefatum monasterium Sancti Martini in monte supra Pannoniam situm, ad ius et proprietatem apostolice sedis nullo pertinens mediante, in quo divino estis obsequio mancipati, *ad exemplar felicis memorie Paschalis, Alexandri et Clementis predecessorum nostrorum* sub Beati Petri et nostra protectione suscipimus et presentis scripti privilegio communimus inprimi siquidem statuentes, ut ordo monasticus, qui secundum Deum et Beati Benedicti regulám in eodem monasterio institutus esse dinoscitur, perpetuis ibidem temporibus inviolabiliter observetur" - Átirata: II. András, (1225): DF 206 867., másolata: Liber Ruber, п. 51., 123-127. (DF 208 291.). A *-gal jelölt rész csak a Liber Ruberben fennmaradt másolatban olvasható (PRT I. 640.)! 227 „Decernimus ergo, ut nulli omnino hominum fas sit prefatum monasterium temere perturbare aut eius possessiones auferre vel ablatas rertinere, minuere seu quibuslibet vexationibus fatigare, set omnia intégra conserventur eorum pro quorum gubernatione ac sustentione concessa sunt, usibus omnimodis profutura. Salva sedis apostolica auctoritate, ac in ecclesiis non exceptis diocesanorum episcoporum canonica ratione" - PRT I. 641. 228 „Libertates quoque et iura dignitates prededicti monasterii a Sancto Stephano rege vel ab aliis regibus pie a(c) provide monasterio vestro concessas ratas habemus et firmas, easque salvis Romane ecclesie legatorum eius institutionibus illibatas manere sanctimus" - PRT I. 640. 229 Vö. PRT II. 74-75. Sörös Pongrácz és Villányi Szaniszló a formula megjelenésének idejét 1241. január 18-ra tették. 230 „Eapropter, dilecti in Domino filii, vestris postulationibus clementer annuimus et prefatum monasterium Sancti Martini super Pannoniam situm ad ius et protectionem apostolice sedis nullo pertinens mediante, in quo divino estis obsequio mancipati, ad exemplar delicis recordations Inno-
