Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
318 KISS GERGELY talma tehát megegyezett azzal. Ugyanezt mondhatjuk IX. Gergely 1232. június 23-án kelt bullájáról, amely majdnem szóról szóra megismételte a III. Ince, illetve III. Honorius által alkalmazott két formulát, név szerint is hivatkozva elődjeire.231 A későbbiekben a kettő közül a második, az ún. nullo medio formula végérvényesen rögzült a pápai oklevelekben, hol a címzésben, hol az arengában tűnt fel, vagyis a pannonhalmi apátság jogi helyzetének állandó jelzőjévé vált. Ez a változás nagy jelentőséggel bír, hiszen immár nem volt szükség a pontos jogi tartalom tételes felsorolására, megismétlésére, ami arra utal, hogy a kolostor és az Apostoli Szék — és ezen keresztül a megyéspüspökhöz fűződő viszony is — nyugvópontra jutott. Példaként említhetjük IX. Gergely pápa egy másik oklevelét (1232. május 7.), amely részletesen szabályozza az apát ítélkezi jogát a vétkes szerzetesek felett. E diploma narratiojában a pápa azt is megjegyzi, hogy a monostor közvetlenül az Apostoli Szék alá tartozik,23 2 amelyet tovább erősít az a kitétel, amely szerint az ilyen szerzeteseket az Apostoli Székhez kellene elküldeni ítélethozatal végett.23 3 A nullo medio formula, pontosabban az ad Romanam ecclesiam nullo medio pertinens / pertinentis, stb. alakú megfogalmazás a 13. század közepétől a pápai oklevelek zömében megtalálható, de már nem a contextusban, hanem általában a protocollum részeként. így például IV Ince pápa 1247. január 18-i bullájában is, amelyben 40 napi búcsút engedélyezett azok számára, akik a felszentelés vagy Szent Márton napján felkeresik a pannonhalmi apátságot.234 Három nappal később a pápa IV Bélához intézett levelében a király pártfogásába ajánlotta az apátságot, amely az Apostoli Székhez tartozik minden közbeeső fórum nélkül. Hozzátette azt is, hogy e különleges kapcsolat alapja a Szentszéknek tett felajánlás volt.23 5 Néhány évvel később, 1252. december 19-én, IV Ince megerősítette Favus centii pape predecessoris nostri sub Beati Petri et nostra protectione suscipimus et presentis scripti privilegio communimus" - Másolata: Liber Ruber п. 50., 119-123. (DF 208 291.), PRT I. 670. (hiányos); Theiner I. 56. Az itt szereplő „ad ius et protectionem" kifejezés utolsó szava valószínűleg tollhiba eredménye. 231 „Eapropter, dilecti in Domino filii, vestris postulationibus libenter annuimus et prefatum monasterium Sancti Martini super Pannoniam situm ad ius et proprietatem apostolice sedis nullo pertinens mediante, in quo divino estis obsequio mancipati, ad exemplar delicis recordations I[nnocentii] et H[onorii] predecessorum nostrorum sub Beati Petri et nostra protectione suscipimus et presentis scripti privilegio communimus, inprimis siquidem statuentes, ut ordo monasticus inviolabiliter observetur" - Másolata: Liber Ruber п. 55., 141-145. (DF 208 291.), PRT I. 711. 232 „Ex parte tua, filii abbas, fuit nobis propositum, quod nonnulli monachi eiusdem monasterii, quod immedietate apostolice sedis subest" - DF 206 911. (PRT I. 703.). 233 „De ipsorum [sc. monachorum eiusdem monasterii] itaque salute sollicitus, postulasti, ut cum eos venire ad sedem apostolicam oporteret" - PRT I. 703. 234 „Cupientes igitur ecclesiam monasterii vestri ad Romanam ecclesiam nullo medio pertinentis ob Beati Martini mérita frequentari" - DF 207 013. (PRT II. 285.). 235 „Gratum Deo exhibemus famulatum, si personas et loca religiosa pro illius reverentia non solum diligere, set defensare niteremur. Licet igitur virorum ecclesiasticorum credamus te tamquam catholicum principem amatorem [esse], tamen dilecti filii abbas et conventus monasterii Sancti Martini de Pannónia, quod ad Romanam ecclesiam nullo medio pertinet, te sibi favorabiliorem sentiant nostris monitis et precibus excitatum, regalem excellentiam rogamus et monemus actente, quatinus ipsos et dictum monasterium habens pro divina et apostolice sedis ac nostra reverentia propensius commendatos, non permittas eos, quantum in te fuerit ab aliquibus indebite molestari, ita quod ipsi protectione regia gaudeant se munitos esse et tu per secularem potentiam, seculorum Domino placeas, nosque devotionem tuam merito commendamus" - DF 207 014. (PRT II. 285-286.).
