Századok – 2004
Történeti irodalom - Földes története 1849-ig I. (Ism.: Jeney Andrásné) III/768
768 TÖRTÉNETI IRODALOM A magyarlakta területek elvesztése érzékeny veszteséget jelenthetett Szlovákia számára, hiszen a terület részben valóban elszakadt „természetes" piacaitól. A magunk részéről azonban Bibó István felfogásával értünk egyet, aki rámutat, hogy „a határ elsősorban mint a stabilizálódás eszköze számít". Az etnikai viszonyokat minél pontosabban tükröző határ megvonása hosszútávon hasznosabb, mint az általa okozott átmeneti gazdasági, stratégiai, közlekedési, stb. hátrányok. (Ha a trianoni békeszerződés az etnikai viszonyoknak megfelelő határvonalat állapított volna meg, a magyarság talán jóval könnyebben beletörődött volna a nem magyar lakosságú területek elvesztésébe, és nem fájlalta volna az ezer év óta többé-kevésbé változatlan formában fennállt gazdasági és földrajzi egység megszűnését, sem a „természetes piacok elszakadását".) A delimitációs bizottságok magyar tagjainak kompromisszumképtelen magatartását taglaló sorok kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy a magyar-szlovák vegyes bizottságokban születtek megegyezések, többek között ilyen volt a „kolonista egyezmény" 1939. február 18-i budapesti ünnepélyes aláírása is. A telepesekkel szembeni atrocitások árnyaltabb bemutatása érdekében pedig talán helyet kaphatott volna a kötetben néhány, a csehszlovák hatóságok által, a menekültek kihallgatásakor felvett — ugyancsak a Szlovák Nemzeti Levéltár Országos Hivatal szekciójában található — olyan jegyzőkönyv is, amelyben az érintett telepesek a csehszlovák szervek kérdésére kijelentik: „a magyar szervek részéről személyemmel szemben erőszak elkövetésére nem került sor", esetleg olyan, csehszlovák járási csendőrparancsnok által készített feljegyzés, amely a következőkről tanúskodik: a járásba érkezett kolonisták és menekültek a kihallgatáskor kijelentették, hogy a magyar megszálló hadsereg rendesen bánt velük és a kárukra semmilyen visszaélést nem követett el". Nézetünk szerint a határváltozást követő időszak zavaros viszonyai számos egymás iránti ellenséges indulatot ébresztettek a két érdekelt nemzetben. A magyar kormány sem, de a fiatal szlovák kormány még kevésbé volt hajlandó vagy képes az enyhülés elősegítésére. A magyar-szlovák egymás mellett élés feszült és kölcsönösen intoleráns jellege ezért a tárgyalt korszakban valóban tartósnak tűnt. Ladislav Deák kétkötetes dokumentum gyűjteménye fontos hiánypótló forráskiadvány, amely számot tarthat a (korszakot elemző) magyar kutató érdeklődésére is. Amint azt fentebb érzékeltettük, a tárgyalt eseménysorozat összefüggéseit a magyar szakirodalom felfogásától eltérően értelmezi. A két kötetben olvasható összefoglalók a kérdésre vonatkozó jelenlegi szlovák szakmai álláspontot tükrözik. Sallai Gergely FÖLDES TÖRTÉNETE 1849-IG I. Szerk.: Veliky János Földes, 2002. 257 o. Hajdú vármegye főlevértárnokának, Herpay Gábornak nagy szakmai gonddal megírtFöldes község története után 66 évvel, hatévi kutató és elemző munka eredményeképpen Veliky János szerkesztésében megjelent a két kötetesre tervezett új falumonográfia első része, felhasználva és kiegészítve a korábbi levéltári alapozás fontosabb eredményeit. A 11-12. századi megtelepedéstől 1849-ig tartó korszakot átfogó, több mint harmadfélszáz oldalas kötet megkülönböztetett figyelmet érdemel az utóbbi év(tized)ekben örvendetesen megélénkült helytörténeti irodalomban. Herpay hasonló terjedelmű könyvéhez hasonlóan, a legtöbb más helytörténeti munkánál nagyobb részletességgel foglalkozik egyes (pl. jog- és igazgatástörténeti, családtörténeti) kérdésekkel, kiemelkedően gazdag az adattára: a földesi lakosok névanyagával, több száz család történetének a bemutatásával és a népesség alakulásának, mozgásának számszerű adataival. A polgármester Péter Imre a kötet élén álló előszavában Földes múltjára emlékezve, tiszteletre és követésre méltó gondossággal a 17. századtól kezdve felsorolja születésénél vagy tevékenységénél fogva Földeshez köthető és/vagy kötődő két tucatnyi jeles személy nevét és munkásságának jellemzőit. Vannak közöttük lelkészek, tanítók és tankönyvírók, orvosok (pl. a szabadkai születésű neves író, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső unokaöccse, aki Brenner József néven Földesen volt községi orvos), múzeum- és színházigazgató, országgyűlési képviselők és talán a legismertebb az országos hírű, filozófiai és pedagógiai író, Karácsony Sándor egyetemi tanár. A szerkesztő, Veliky János bevezetőül rövid összefoglalást és jellemzést ad arról, hogyan lett Földes a szabolcsi várközpont szolgáltató településéből — olykor királyi auoinanylevél hiányában
