Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1007 Bár I. Ferdinánd uralkodása (1526-1564) alatt a közép-európai Habsburg Birodalom közös bécsi udvarának kialakulásával az önálló magyar és csebf királyi udvar szinte örökre megszűnt, ' mégis mind a Magyar, mind a Cseh Királyságban megmaradt az újkor folyamán egy olyan esemény, amikor az egykori magyar és cseh uralkodói udvar nyilvános lakomáinak ceremóniarendje újra meg újra életre kelhetett. Erre a magyar és cseh királykoronázás világi részét alkotó koronázási lakoma (németül KrönungsmahllKrönungsbankett, latinul prandium/convivium regale, egykorú magyar nyelven koronázat utáni lakodalom8) teremtett lehetőséget, amely eddigi ismereteink szerint az egyetlen olyan alkalom volt, amikor a késő középkori önálló magyar, illetve cseh királyi udvar névlegessé vált különböző tisztségviselői (udvarmester, étekfogómester, pohárnokmester, ajtónállómester, főkamarás stb.) időről időre elláthattak valamit egykori feladatkörükből. A koronázási ebédekről maguk a kortársak is így vélekedtek, mint például Rákóczi László, aki III. Ferdinánd harmadik felesége, Mária Eleonóra királyné 1655. június 6-án Pozsonyban tartott lakomájáról a következőt írta: „Szolgáltam ebéden is udvarnál és a császár asztalánál."9 Ezen ünnepségek e különleges voltuknak köszönhetően tehát még az európai udvar- és ceremóniakutatás szempontjából is figyelmet érdemelhetnek, nem beszélve a két királyság állami és rendi (nemzeti) reprezentációja szempontjából betöltött kiemelkedő szerepükről. Ennek ellenére a koronázási lakomákra a magyar és a cseh történetírás sajnos ez ideig alig fordított figyelmet, de az újkorra vonatkozó királykoronázás- vagy Szent Korona-történetek is általában pusztán néhány — többnyire sematikus — megállapítást szentelnek a koronázási szertartás utolsó eseményének.1 0 Jókai Mór Útleírások című esszésorozatában a Ferenc József 1867. évi budapesti koronázása alkalmával tartott lakomáról az alábbiakat írta: „Következett rá a forma szerinti királyi ebéd a budai várban, melyben az ételeket csak felhordták és kivitték. Ez is a programba tartozik, s ez fejezi be az ünnepélyt. A pesti Városligetben pedig megtartották a hagyományos néplakomát, az ökörsütést és borosztogatást."11 De hasonlóan szólt néhány évtizeddel később Krúdy Gyula IV Károly 1916. évi budai koronázási díszebédjéről, „amelyen amúgy sem evett senki I Pálffy G. : A magyar nemesség 314-315. 8 Legalábbis így nevezte az eseményt a neves költő, Gyöngyösi István az 1681. évi országgyűlésről Gömör vármegyei követként írott magyar nyelvű naplójában. Magyar Országos Levéltár, Budapest [a továbbiakban: MOL], Regnicolaris levéltár, Ν 114, Kovachich Márton György gyűjteménye, Acta diaetalia [N 114] Köt. 4. Diarium 1681: I, fol. nélkül, 1681. dec. 8. dátum alatt. 9 Rákóczi László naplója. Közzéteszi: Horn Ildikó. Utószó: R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1990. (Magyar Hírmondó) 133. 10 A legfontosabb összegzéseket 1. Forray Teréz·. A magyar királyok koronázási szertartásai. Szeged 1929., a lakomára: 36-38. (18-19. századi példák alapján); Bartoniek Emma: A magyar királykoronázások története. (A Magyar Történelmi Társulat könyvei IV) Bp. 1939. (Reprint: Bp. 1987.); Benda Kálmán-Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Bp. 1979.; Bertényi Iván: A magyar korona története. 3. bőv. kiad. Bp. 1986. (Népszerű történelem); Stefan Holcík: A pozsonyi koronázási ünnepségek. Ford. Nagy Judit. Bratislava-Bp. 1986.; vö. még Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Bp. 1921.; Josef Hrdlicka cseh kollégánk szíves közlése szerint a cseh történetírás is adós a téma részletes feltárásával. Az eddigi említésekre vö. Josef Cibulka: Cesky fád korunovacní a jeho pűvod. Praha 1934. passim és néhány konkrét példa: Johann Christian Liinig: Theatrum ceremoniale historico-politicum oder Historisch- und Politischer Schau-Platz Aller Ceremonien ... Tom. II/I. Leipzig 1720. 72-89.: Nr. XLIX-LIII. (1617, 1619, 1655, 1656) II Jókai Mór: Útleírások. Bp. 1996. (Jókai Mór munkái gyűjteményes díszkiadás 81.) 238.
