Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1008 PÁLFFY GÉZA egy falatot sem. [...] A tokaji borból is, amelyet arany kelyhekben szolgáltak fel a hatszemélyes asztalnál, amelynél a királyi pár a hercegprímással, a kalocsai érsekkel, a pápai nunciussal és Tisza Istvánnal, a nádorhelyettessel pár percig üldögélt: csupán két korty fogyott el. Az egyik kortyot itta a király a hazáért, a másik kortyot a prímás a királyért."1 2 Jelen tanulmány tehát elsősorban azt vizsgálja, mit értettek a kora újkori Magyarországon a „forma szerint" még a 20. század elején is megtartott „királyi ebéd" alatt, azaz a magyar koronázási lakomák ceremóniája miként változott a 15. századhoz képest a Mohács utáni időszakban, elsősorban a kutatásunk fő területét jelentő 16-17. században. Munkánkban tehát a témát nem táplálkozás-, hanem udvar-, politika-, ceremónia- és reprezentáció-történeti aspektusokból vizsgáljuk, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy az önálló magyar királyi udvar megszűnte ellenére a Habsburgok 1918-ig tartó magyarországi kormányzása idején mi maradt meg a késő középkori magyar udvar (asztali) ceremóniarendjéből, és ha voltak, akkor ebben milyen változások, s azok mikor és milyen okoknak köszönhetően következtek be. 2. Két pillanatfelvétel az önálló magyar királyi udvar végnapjaiból: Szapolyai János és I. Ferdinánd székesfehérvári koronázási bankettje A mohácsi vereséget követő első magyar koronázási lakomát Szapolyai János (1526-1540) trónra lépésének napján, 1526. november 11-én Székesfehérvárott, az ottani prépost házában tartották.1 3 Az új uralkodó szállásául is szolgáló helyszín kiválasztása a késő középkori hagyományokat követte, hiszen II. Ulászló (1490-1516) 1490. szeptemberi lakomájáról pusztán azt tudjuk — de ezt, Antonio Bonfininak hála, bizonyosan14 —, hogy a neves humanista könyvgyűjtő, Kálmáncsehi Domonkos fehérvári prépost házában rendezték meg, és azon az uralkodó a koronázási palástban vett részt. Szinte teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Szapolyai ünnepi ebédjének szertartásrendje — helyszínéhez és a koronázás egész menetéhez hasonlóan1 5 — nagyjából Ulászló király 1490. évi, illetve utódja, II. Lajos (1516-1526) 1508. június 4-én még trónörökösként tartott fehérvári koronázási lakomáját követte. Az 1526 végi eseményről sajnos mindössze néhány szerény, de annál izgalmasabb részletet tudunk. A nehéz politikai helyzet ellenére fényes pompával megtartott díszebédet ugyanis — ha hihetünk János király udvari káplánjának, Szerémi Györgynek — rendkívül kínos, számunkra azonban igen fontos momentumról árulkodó incidens zavarta meg. Perényi Péter koronaőr (1519-1529) addig nem volt hajlandó a királyi asztalhoz odaülni, amíg neki további megőrzésre 12 Krúdy Gyula: A királyné hölgyei. In: t/ő.: A XIX. század vizitkártyái. Portrék. Krúdy Gyula művei. Válogatta és a szöveget gondozta: Barta András. Bp. 1986. 13-14. 13 Szerémi György II. Lajos és János királyok házi káplánja emlékirata Magyarország romlásáról 1484-1543. Közli Wenzel Gusztáv. Pest 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica Π.: Scriptores I.) 139. 14 Antonio Bonfmi: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. 934.: 4.10.125.; az irodalom általában nem ír a lakomáról, vö. pl. Fraknói Vilmos·. II. Ulászló királylyá választása. Századok 19. (1885) 210. 15 Bartoniek E.\ A magyar királykoronázások 112-115.
