Századok – 2004

Történeti irodalom - Frontiers of Faith. Religious Exchange and the Constitution of Religious Identities 1400–1750. (Ism.: J.Újváry Zsuzsanna) IV/975

977 TÖRTÉNETI IRODALOM formátusok ellenezték-e a vallás hagyományos formáit. (Az előbbiek nem, az utóbbiak igen.) A reformátusok a román lakosság körében akartak téríteni, s a keleti egyházat azonosították a babonával. A katolikusok inkább hajlottak engedményekre a népi vallásosság felé. Dávid Géza (Budapest, ELTE) a történelmi Magyarország határait túllépve az Oszmán Birodalomba beépült Balkán vallási viszonyait, határait boncolgatja; tévedés az az állítás, miszerint a boszniai bogumilok az oszmán hódítás után mind áttértek az iszlám hitre. 1570-ben a kösztendili szandzsákban a muszlimok aránya csak néhány százalék volt, míg hetvennyolc falu teljesen érintetlen maradt az iszlamizáció tekintetében. A szerző több közigazgatási egység adátait is elemezi, s csupán a Szófia környéki falvakban talált muszlim többségű lakosságot. A falvak jó részének lakossági összetétele hasonlított a szegedi szandzsákéhoz, ahol csupán az összeírások élén szerepelt egy-egy muzulmán, míg a többi keresztény maradt. Zoran Velagic (Bjelovár, Horvátország) munkája szorosan kapcsolódik Tóth István Györgyéhez·, a keresztény és a muszlim világ közé ékelődött Horvátország — földrajzi fekvése következtében is — a katolikus egyház, ill. a Szent Kongregáció előretolt bástyája volt a szláv nyelvű ortodox, illetőleg az oszmán területek felé. A 17-18. században élt egyházi szervezők egy mesterkélt szláv nyelven írták a katekizmusokat és egyéb, nem önálló egyházi munkáikat. A szerző munkájában e művek hosszú sorát elemzi. Ha az adott témát földrajzilag Dél felé koncentráljuk, Suraiya Faroqhi (München, Tudományegyetem) munkája következik: a szerző az Oszmán Birodalomban a rabszolgaság intézményének kérdéseit feszegeti a 17-18. században; az egykori szabad ember fogollyá, majd rabszolgává válásának folyamatát, annak szörnyű traumáját és az illető identitástudatának és vallásának megváltozását elemzi. A rabszolgasághoz rabszolga-kereskedőkre is szükség volt, akik erős állami felügyelet és adózás alatt céhekbe tömörültek, akár más szakmabeliek. Egy 1749-ben készült összeírás név szerint 161 elismert rabszolga-kereskedőt sorol fel: többségük isztambuli, akik a han-ban laktak, ahol a kereskedelem folyt. Visszatérve a közép-európai régióhoz, Peter Vodopivec (Ljubljana, Szlovén Tudományos Akadémia) tanulmányában a reformáció és katolikus megújulás kérdését vizsgálja az Alpok és az Adria közötti térségben, Belső-Ausztriában, amely egyfelől német, másfelől itáliai hatásokat mutat. II. Pius pápa a 15. század végén e területet még barbár országnak látta, noha a századfordulón már volt számottevő humanista értelmisége. A gazdaságilag dinamikusan fejlődő térséget a reformáció hamarosan elérte, amely a Bibliának szlovén nyelvre történő fordításával és oktatás-szervezéssel jutott el a csúcspontra. A század utolsó harmadában biztosított vallásszabadságot a Habsburg-uralkodók visszavonták, s ezáltal megteremtették a katolikus restauráció feltételeit. Martin Elbel (Olomouc, Tudományegyetem) a zarándoklatok és keresztúri ájtatosságok történetét mutatja be a kora újkori Csehországban, amelyet nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok is gyakoroltak. 1573-tól kezdve arisztokraták és jezsuiták rendeztek zarándoklatokat különféle kegyhelyekre, különösen a Mladá Boleslav-i Szent Szűzhöz. A szerző a Keresztút kiépítését és annak funkcióját részletesen elemzi. Olivier Châline (Párizs, Ecole Normale Supérieure) Csehországnak a fehérhegyi csata utáni vallási viszonyait vizsgálja. 1620 után a vallási térkép teljesen megváltozott; 1628-ig, lépésről-lépésre tiltották be a felekezetek tevékenységét, s csak két, hivatalosan engedélyezett vallás maradt: a katolikus és a zsidó. 1628-ra hivatalosan minden tolerancia megszűnt. A katolikus-protestáns határ északabbra tolódott. Az újonnan megtelepült szerzetesrendek már helyből toborozták tagjaikat, s a jezsuiták 1623-tól önálló provinciát formáltak Csehországban, akkor, amikor ugyanezt a magyarországiaknak nem sikerült elérniük. Daniel Tollet (Párizs, Sorbonne Tudományegyetem) a kelet-közép-európai régió északi nagyhatalmának, a Lengyel-Litván Konföderációnak kora újkori vallási viszonyait veszi részletesen számba. Lengyelország ugyan a 10. század óta a latin kereszténységhez tartozott, de mivel 1525-ben a porosz fejedelemség lutheránussá vált, ugyanakkor a Litvániával és Ukrajnával való unió az ortodox vallás jelenlétét is eredményezte, a kora középkor óta nagy számban ott élő zsidókkal együtt az ország soknemzetiségű és sokvallású országgá vált. 1572-ben a szenátus 40%-a volt protestáns vagy ortodox, de a jezsuiták megjelenésével megindult a rekatolizáció, s a fentebbi arányl632-ben már csak 5% volt. 1596-tól az ortodox vallást is illegálisnak nyilvánították, de ennek ellenére az országban nem szűnt meg a tolerancia, s így a 17. század közepéig nem került sor vallásháborúra sem. Kateryna Dysa (Budapest, Közép-Európai Egyetem) előadásában a boszorkányokkal szemben tanúsított magatartásformákat elemzi a felekezetileg fölöttébb kevert német fejedelemségekben és a keleti régióban, Ukrajnában. Mind Luther, mind Kálvin kiállt a boszorkányüldözés mellett Mózes 2. könyve alapján. (Zwingli nem értett ezzel egyet.) Brandenburgban, Bajorországban, Württembergben, Badenben és Mecklenburgban több mint százezer boszorkányt égettek meg,