Századok – 2004

Történeti irodalom - Frontiers of Faith. Religious Exchange and the Constitution of Religious Identities 1400–1750. (Ism.: J.Újváry Zsuzsanna) IV/975

976 TÖRTÉNETI IRODALOM rendben foglalta keretbe. Jelen írásban a recenzens megkísérli a sokféle témát - a könnyebb kapcsolódás kedvéért - geopolitikai tömbökbe csoportosítani, s úgy ismertetni benyomásait. Robert Muchembled (Párizs, Tudományegyetem), az Európai Tudományos Alapítvány (ESF) Kulturális csere Európában, 1400-1700 (Cultural Exchange in Europe 1400-1700) c. program igazgatója Bevezetőjé-ben a határnak évszázadok során folyton változó fogalmát mutatja be. Ε fogalom kérdésének tisztázására Franciaországban és Németországban több kutató is szentelt egy-egy könyvet. Heinz Schilling (Berlin, Humboldt Egyetem) és Tóth István György (MTA, TTI) vezetésével egy kutatócsoport jött létre az európai kulturális kapcsolatok vizsgálatára, amelyhez a konferencia budapesti helyszíne különösen sikeres volt, hiszen ide mind Keletről, mind Nyugatról könnyen el tudtak jönni a szakemberek. Fontos, hogy Európa először a különbözőségeivel legyen tisztában, hogy azokat tiszteletben tartva, minél inkább tudjon egységessé válni. A Római Birodalom egység-gondolatától igen messze állt a középkor széttagoltsága; ez a lehető legteljesebbé ekkor vált, s ezen a felfedezések kora sem tudott változtatni. A 18. századi felvilágosodás dinamizmusából jutunk el a 21. századhoz, az „ÉN" egyeduralkodó társadalmába, ahol az egyéni érdek diktál minden területen. A fő előadást Péter Katalin (MTA, TTI), a CEU kutatási programjának elnöke tartotta „A pap egyházától a gyülekezet egyházáig" címmel. Adatok hiányában nem válaszolható meg az a kérdés, hogy laikusok részéről az új eszmék milyen intellektuális fogadtatásban részesültek, de az tény, hogy a közember számára nehezen volt megítélhető az igaz tan és az eretnekség közötti különbség, hiszen hosszú ideig még a prédikátor hovatartozása is meglehetősen bizonytalan volt. Számtalan adat bizonyítja; a közember mindenesetre szívesen vette a meghívást a vallási vitákra, és részt is vett abban. A döntés — katolikus marad-e, vagy csatlakozik az új tanokhoz — társadalmi- és lelki magatartáson, „spirituálisán ésszerű" választáson alapult. Heinz Schilling (Berlin, Humboldt Tudományegyetem), a fent említett kutatócsoport egyik vezetője, nagy ívű előadásában az európai vallási és kulturális identitások és határok eredetét, jelentését tárgyalja a kora újkorban. A latin egyház és az állam szétválasztása bizonyos mértékig megtörtént, kialakult közöttük egyfajta dualizmus, és a két szféra közötti kölcsönhatás zavartalanul működött egészen a felvilágosodás koráig. A vallási identitás (konfesszionalizálódás) gyakorta, de nem mindig esett egybe a nemzetállamok kialakulásával. Két, viszonylag tiszta példa: Spanyolország a katolicizmusra, a skandináv államok a lutheránus vallásra. A kevert, többvallású országra számtalan példa sorolható fel. Tóth István György (MTA, TTI), a kutatócsoport másik vezetője a török megszállás alá került magyar területeken működő misszionáriusok helyzetét, működését mutatja be igen színes módon, a Római Sacra Congregazione de Propaganda Fide levéltári anyaga alapján. A szerző már évek óta kutatja és publikálja ezen kimeríthetetlen szellemi kincstár anyagát. A jórészt Itáliából jött hittérítők nem tanultak meg magyarul, s bár nem győzték hangsúlyozni, hogy itt még a parasztok és a kicsinyek is beszélik a latin nyelvet, a prédikáció helyett — érthető módon — a képi hittérítés került előtérbe. A papoknak volt egy másik, a gyakorlati életben igen fontos szerepük: a gyógyítás, ill. az ördögűzés. Ε feladatra a misszionáriusokat nem csak a keresztények, hanem még a törökök is hívták. A magyarországi török uralom egy másik aspektusáról, a megszállók korlátairól írt átfogó tanulmányt Fodor Pál (MTA, TTI); a kondominium rendszere megakadályozta a törököket abban, hogy hatékonyan gyakorolják hatalmukat keresztény alattvalóikon, és számottevően átalakítsák azok mindennapi életét, kultúráját, vallását. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a 17. század közepére a magyar hatóságok olyannyira megerősödtek, hogy az alattvalókat képesek voltak eltiltani a török állami hivatalokkal való mindenfajta érintkezéstől. A keresztények minden tekintetben hátrányos helyzetben voltak, többet is adóztak. A megszállók a katolikus egyházat és a katolikusokat tűrték meg a legkevésbé. Összegzésképpen: a Török Birodalom esetében nem beszélhetünk átfogó valláspolitikáról vagy vallási türelemről, hanem inkább a vallási érdektelenség volt rá jellemző. Eva Kowalská (Pozsony, Szlovák Tudományos Akadémia) munkájában az egykori királyi Magyarországon élő lutheránusok helyzetével foglalkozik; a 16-17. századi viszonyok rövid összegzése után 1700-1750 között az evangélikusok lépésről-lépésre történő visszaszorulását, a piétizmus megjelenését és annak a lutheránus ortodoxiával való összeütközését elemzi. A szlovák etnikum inkább az ortodoxiához ragaszkodott. Maria Cráciun (Kolozsvár, Babes-Bolyai Egyetem) a kortársak által „másik hazának" nevezett Erdélyi Fejedelemség 16-17. századi vallási viszonyait tekinti át. Kérdésfeltevései között szerepel — többek között — a jezsuita misszionáriusok irányultsága; a fejedelemség lakóit vajon eretnekeknek, avagy inkább csak kényszerből, a túlélés végett áttért protestánsoknak tartották-e; a jezsuiták és a re-