Századok – 2004

Történeti irodalom - Isztoria na Balgarite Tom I. Ot drevnosztta do kraja na XVI vek (Ism.: Bur Márta) IV963

967 TÖRTÉNETI IRODALOM fel és írják le a Péter cár halálát követő csaknem fél évszázad eseményeit, a bolgár állam megmentéséért vívott élet-halál harcot. A korszak tele van tragikus eseményekkel: bizánci hadjáratok, Nagy Simeon utódainak kiszorulása a hatalomból, új dinasztia színrelépése, amelynek alapítója, Sámuel ideiglenesen sikereket is el tudott érni a Bizánc elleni küzdelemben. Szerzőink figyelmének központjában természetesen Sámuel cár áll. Uralkodói és hadvezéri tehetségének volt köszönhető — írják — az első bolgár cárság bukásának késleltetése. Sámuel cárt a nagy bolgár uralkodók között tartják számon. Sámuel cár külpolitikájának ismertetése során szerzőink aránylag részletesen foglalkoznak a magyar-bolgár kapcsolatok alakulásával. Ezekkel a kérdésekkel — lényegében azonos forrásanyagot felhasználva — magyar történészek is foglalkoztak. (Elsősorban Györffy Gy., „István király és műve", 1983 munkájára gondolunk.) A forráselemzés során azonban a részleteket tekintve különböző eredmények születtek. „Bulgária és a bolgárok a XI-XIV. században" a címe „A bolgárok története..." negyedik részének, amelyben szerzőink három és fél évszázad eseményeit elemzik és értékelik. Ε periódus kb. másfél évszázadára esik a bizánci uralom. 1185-ben indult meg a bolgár állam önállóságának visszaállításáért folytatott sikeres küzdelem, amelynek eredményeként a bolgárok újból fontos szerepet játszhattak Közép- és Délkelet-Európa életében. A leigázott bolgár állam státusza a Bizánci Birodalmon belül vita tárgyát képezi. Egyes források olyan feltételezéseket is lehetővé tesznek, miszerint az újonnan meghódított ország a 11. sz. végéig bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett. A lakosság életkörülményei — hangsúlyozzák a szerzők —jelentősen rosszabbodtak. A bolgárok lakta területeket a betörő kunok, besenyők és uzok pusztították; az emberek sokat szenvedtek a keresztes hadaktól. A Konstantinápolyban székelő császár új alattvalói számára a legnagyobb megpróbáltatást a bizánci adórendszer bevezetése jelentette. Amikor a természetbeni szolgáltatások helyett pénzben kezdték követelni az adót, Peter Delján vezetésével felkelés tört ki az országban. Érdemes megemlíteni, hogy kötetünk szerzői nem tartják hitelesnek Peter Deljánnak a magyar történetírásban tényként kezelt származására vonatkozó adatokat, hogy t. i. Árpád-házi hercegnőtől származó Sámuel-unoka lenne. „A bolgárok története..." szerint tömeg... problémáról van szó. A felkelt bolgárok számára fontos ösztönző tényezőként hatott a Peter Delján által terjesztett állítás, hogy ő Sámuel cár unokája..." (329. o.) A több, mint másfél évszázados bizánci uralom idején számos földbirtok cserélt gazdát, és került a birodalmi kormányzatot hűségesen kiszolgáló bolgárok vagy idegenek kezére. A bolgár előkelők intézményes háttérbe szorítására azonban nem került sor. Ez a körülmény megkönnyítette, ill. lehetővé tette a bolgár állam önállóságának visszaállítására irányuló törekvések születését, kibontakozását és megvalósítását. 1185-ben a Balkán hegységtől északra fekvő területeken befolyással bíró, jelentős birtokkal és hatalommal rendelkező arisztokraták, Peter és Aszen nevű fivérek álltak a rendkívüli adók miatt felkelt lakosság élére, és a spontán mozgalmat sikerült céljuk, a bolgár cárság visszaállításának szolgálatába állítani. Szerzőink az 1185-ben kezdődő, Bizánc-ellenes felszabadító mozgalommal kapcsolatos vitás kérdéseket sem kerülik meg; a véleménykülönbségek a két fivér származása, etnikai hovatartozása, valamint a felkelésben résztvevő lakosság népi/etnikai összetétele körül alakultak ki. A rendelkezésre álló források bolgár, kun, vlach származású résztvevőkről beszélnek. Az adatok elemzése során kialakult szerzői vélemény szerint a két fivér bolgár-kun származású volt, a felkelésben résztvevők között pedig a bolgár elem dominált. Az önálló bolgár állam megteremtéséért folytatott szervezett harc kimenetelére az európai erőviszonyok, a keresztes hadjáratok is hatással voltak. A bolgár állam régi határainak visszaállítása érdekében folytatott, Bizánc-ellenes harcok évekig eltartottak. 1196-ban Aszen cárt meggyilkolták, a helyébe lépő fivér, Peter összeesküvés áldozata lett. Ekkor az állam élére a legfiatalabb fivér, Kálóján került. Ezek az események jelezték, hogy a központi hatalomnak számolnia kell a helyi arisztokrácia ellenzéki magatartásával. Az új bolgár cár Bizánc ellen folytatott hadjáratának kimenetelét jelentősen befolyásolták a negyedik keresztes hadjárathoz kapcsolódó események (1202). Kálóján cár a középkori bolgár diplomácia elveihez híven maximálisan kihasználta a Róma és Konstantinápoly közötti ellentéteket, és 1204-ben uniót kötött a római egyházzal. Ennek fejében III. Ince pápa elismerte a bolgár állam és a bolgár egyház függetlenségét.