Századok – 2004

Történeti irodalom - Isztoria na Balgarite Tom I. Ot drevnosztta do kraja na XVI vek (Ism.: Bur Márta) IV963

968 TÖRTÉNETI IRODALOM „A bolgárok története..." szerzői Kálóján cár vitathatatlan diplomáciai sikereként értékelik ezeket az eseményeket. A pozitív következmények: „Az unió lehűtötte a magyar királyok hódító kedvét és törekvéseit, és egy időre megvédte a bolgár területeket a keresztesek ellen..." (345. o.) Ugyanakkor szerzőink nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az unió lényegében politikai aktus volt, a bolgárok uralkodójukkal együtt hűek maradtak pravoszláv hitükhöz, szokásaikhoz. A második bolgár cárság fénykorát II. Joan Aszen uralkodása (1218-1241) alatt élte át. A 13. sz. második felében a Kelet- és Közép-Európát súlyosan érintő tatár támadások Bulgáriában is válságot idéztek elő. A szomszédos államokkal folytatott háborúk, a bojárok részéről megnyilvánuló, egyre erősödő szeparatista törekvések, jelentős területek „önállósulása", a tartományurak közötti harcok gyengítették a központi hatalmat, az államot. „A bolgárok története..." ötödik része —- „Társadalom és állam" — öt fejezetet foglal magában: ,,Bulgária és a nagyvilág"; i

r

A középkori Bulgária adminisztratív felépítése és intézményei"·, ,A bolgárok szomszédaik szemével nézve"·, ,,Hétköznapok és gazdasági élet a középkori Bulgáriában"·, „A bolgár egyház a középkorban". Ezekben a fejezetekben a társadalmat és annak államát jellemző, minősítő adatokat, vélekedéseket találja meg az olvasó. A bolgár állam diplomáciai tevékenységét, a „nagyvilággal" fenntartott kapcsoltait jellemzik a különböző országokkal kötött egyezmények. Az Első és Második Bolgár Cárság képviselői összesen 116 nemzetközi szerződést írtak alá. Ε dokumentumok többsége — összesen 78 — a Második Cárság keretei között realizálódott. Bulgária, ill. a Második Cárság partnerei sorában a Magyar Királyság a negyedik helyen állt 6 államközi szerződés megkötésével (Bizánc: 32; Szerbia: 10; Nikea: 7) (391. o.) A bolgár államot jellemzik az uralkodót, ill. a világi hatalmat megillető jogosítványok: , Aζ uralkodó fohatalma, akarata érvényesült az egyházi ügyekben is... A bolgár cár nemcsak kijelölte és törvényesítette a bolgár egyház fejét, hanem joga is volt őt megfosztani pátriárkái tisztségétől..." (402. o.) ,/Í bolgárok szomszédaik szemével nézve" című fejezet igazi újdonság. Az eddig kiadott összefoglaló munkák szerzői figyelmen kívül hagyták a források bolgárokat minősítő, jellemző adalékait. „A bolgárok története..." nyomon követi — elsősorban a bizánci forrásokban kirajzolódó — bolgár-kép változásait, nem leplezve a negatív értékeléseket sem. A leggyakrabban emlegetett bolgár jellemvonások a büszkeség, gőgösség és merészség. Egy társadalom hétköznapjait, írják szerzőink, a gazdasági tevékenység függvényeként vagy a sajátszerű kultúra megnyilvánulásaként lehet bemutatni. A középkori bolgár ember mindennapjai a termelő munkával összefüggésben kerülnek bemutatásra főleg külföldiek útleírásai és a keresztes hadjáratokban részt vevő „írástudók" feljegyzései alapján. Bár a tengeri hajózás és a tengeri kereskedelem előfeltételei adva voltak, a középkori Bulgária tipikus agrárország maradt, amelynek lakossága előnyben részesítette a földművelést és állattenyésztést a kézműipar és a kereskedelem rovására. A termékfelesleg viszont a középkori világgazdaság nagy központjainak — Konstantinápoly, olasz városok — szükségleteit elégítette ki. A legfontosabb kiviteli cikk a gabona volt, azután a len, a viasz stb. Az Első Bolgár Cárság számára az Erdély feletti befolyásnak köszönhetően jelentős hasznot biztosított a sókereskedelem. A középkori bolgár gazdaság állapotára, ill. fejlődésének ütemére vetnek fény az árucserére és a pénzgazdálkodásra vonatkozó adatok. A pénzverés a 12. sz. első felében indult meg az országban. A szabályozott külkereskedelmi forgalomra vonatkozó okmányok — kereskedelmi szerződések Raguzával — szintén e korszakból valók. Ekkor kezd erőre kapni a bolgár kereskedő réteg is. A középkori bolgár városok — köztük igen sok ókori alapítású —, mint mindenütt Európában, többféle funkciót töltöttek be: piacközpont, kézműves központ stb. A bolgár városokban több mint 30 féle mesterséget űztek, jelezve a munkamegosztás fejlettségének a fokát. A céhszervezetekre vonatkozó megbízható adatok azonban hiányoznak. A városok státuszáról szólva szerzőink hangsúlyozzák: „A városokban uralkodó társadalmi réteg a bojárokból, főhivatalnokokból, magas rangú katonai tisztségviselőkből, metropolitákból, püspökökből és a kolostorok elöljáróiból tevődött össze." (429. o.) Más szóval hiányzott a városi önkormányzat, a városi termelő és kereskedő réteg nem hallathatta szavát a város érdekeit illető kérdésekben. A „Társadalom és állam" című összefoglaló részben kötetünk szerzői alaposan és viszonylag részletesen tárgyalják a bolgár egyház történetét különös tekintettel a bolgár pátriárka által kormányzott egyházmegyék sorsára. A bolgár társadalom alig 125 évvel ezelőtt kezdhette meg független államának építését. A hajlott korú bolgárok nemzedéke még együtt élt a felszabadító háborúban az oroszok oldalán nép-