Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
VERESS ENDRE, A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÓJA 95 20. század elején és maradt mai napig, noha azóta sok új sorozat látott napvilágot. Sajátossága a kezdetektől abban állott, hogy a román nép történetére vonatkozó külföldi forrásokat közölte. Maga Veress is arra törekedett, hogy román vonatkozású okleveles gyűjteményének legalább egy részét e sorozatban tegye közzé. A kiadvány nagy rendszerességgel és költséggel gyűjtött anyagát nehéz volt kiegészíteni, ugyanis a Román Akadémia már megalakulása kezdetétől másoltatta a külföldi levéltárak és kézirattárak anyagát, amely a románok történetével valamilyen érintkezésben állott. Ennek ellenére Veress szorgalmas munkája sok újat hozott ezen a téren is. Bár az anyaggyűjtés és az említett Veress-kötet megjelenése között eltelt negyedszázad nem egy olyan oklevelet, amelyet történészünk fedezett fel először és másolt vagy másoltatott le, mások szerencsésebb körülmények között ki is tudtak adni, mégis az 1468 és 1540 közötti korszakra vonatkozó több mint 250 ismeretlen és kiadatlan oklevelet közölt. „Gyűjtésünkbe — írta kötete előszavában Veress — mindent felvettünk, ami román vonatkozású volt, s ami román és magyar történelmi tudásunkat előbbre viszi. Fő anyaga ugyan a román-magyar érintkezések köréből való, de ezt a kört sokszor kiszélesítettük valahányszor más román érdekű oklevélre bukkantunk kutatásaink közben, amit örök vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. Ilyenek például a vajdai levelek, bárhol és bármiről íródtak, moldvai és havasalföldi eseményeket megvilágító jelentések, vagy bujdosó bojárok írásai stb."21 Veress jól tudta, hogy munkájában segítette a román nyelv és történetkutatás legfrissebb eredményeinek beható ismerete és állandó figyelemmel kísérése. Mintegy ennek fontosságát kiemelendő, ő mutatta be talán először a magyar történetírásban a román forráskiadás fejlődését a Nicolae Bálcescu és Al. Treboniu-Laurean szerkesztette Magazinul istoric pentru Dacia című folyóirat megjelenésétől egészen Nicolae Iorga és más román kutatók legfrissebb kiadványaiig. A meleg hangú bemutatás nemcsak a magyar történészek számára nyújtott tájékoztatót a fontosabb forráskiadványokról, hanem lényegesen járult hozzá a két történetírás kölcsönös megismeréséhez. Többek között ezért is, fogadták Veress kötetét örömmel a román történészek. Persze nem először hallottak Veress nevéről, aki addig is rendszeresen jelentetett meg magyar szakfolyóiratokban beszámolókat a román történetírás eredményeiről, hívta fel román kollegái figyelmét az erdélyi levéltárakban fellelhető román vonatkozású oklevelekre. A külföldi magyar egyetemjárás kútfőit gyűjtő és közlő Veress Endre 1915-ben Veress úgy döntött, hogy a Fontes sorozatát kettéosztja a Fontes Rerum Transylvanicanim és a Fontes Rerum Hungaricarum külön-külön sorozatára. így született meg az új kiadvány, melynek első kötete 1915-ben Olasz egyetemeken járt magyar-országi tanulók anyakönyve és iratai címmel jelent meg. Az első kötet a páduai egyetemen járt magyarországi fiatalokra vonatkozó adatokat foglalja magában22 , míg az 1917-ben megjelent második kötet a római Collegium Germanicarum et Hu-21 Actae et epistolae. I. kötet. VII-VIII. oldalai. 22 A paduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai (1264-1864). Gyűjtötte és kibocsátja Dr. Veress Endre. Bp. 1915. XVIII + 344 + 24 hasonmás, a Fontes Rerum Hungaricarum sorozat I. kötete.
