Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
96 DEMÉNY LAJOS garicarum2 3 (itt 1552-től kezdődően az első világháborúig csaknem 800 magyar diák tanult) hallgatóit illető forrásokat nyújtja. Az új terület forráskiadványának kezdeti körülményeit Veress Endre 1941-ben Pécsett kiadott népszerűsítő beszámolójában vázolta: „A magyar Tudományos Akadémia Forster-Scitovsky-féle tanulmányi alapja ösztöndíjasaként 1901. január 9-én érkeztem először Rómába kutatni. Kitűzött célom volt a Báthoiyak kora (1571-1613) részleteinek s főleg művelődéstörténeti vonatkozásainak felderítése, meg külföldi összeköttetései ismeretének kimelyítése, amikkel immár tíz esztendeje hivatásszerűen foglalkoztam. Tárgyköröm azonban munkaközben hamarosan kibővült: abban az arányban, ahogy levéltári kutatásaim folyamán (a Vatikánban s az örökváros gyűjteményeiben) mind több magyar anyagra bukkantam. Másolati kötegeim hétrőlhétre gazdagodtak és váltak változatosabbakká, úgyhogy egy szép nap arra a nagy elhatározásra jutottam, hogy összegyűjtöm az olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvi bejegyzéseit és minden életrajzi adalékát, ami még olasz földön vagy egyebütt feltalálható." Még részletesebben számol be erről kiadványa első kötetének előszavában. Megemlíti, hogy a vatikáni levéltár abban az időben, amikor ő ott járt, a csütörtöki napokon zárva volt a kutatók előtt, s ezek idejük minél előnyösebb kihasználása végett Róma többi levél- és kézirattárai felé tájékozódtak, azokban dolgoztak. Az állami levéltár kézikönyvtárában Veress áttanulmányozta a páduai egyetem történetét tárgyaló irodalmat, amelyben meglepetésére viszonylag sok magyar vonatkozásra bukkant. Mindezeket kijegyezte magának, és amikor „Péter és Pál napján bezárultak a vatikáni levéltár kapui, s a kutatók nyárára elszéledtek, útban hazafelé kiszálltam Páduában és 1901 július végén az egyetem anyakönyveihez és irataihoz is hozzájutottam"24 . Az átnézésre váró anyag olyan gazdagnak bizonyult, hogy Veress a következő olaszországi útjai alkalmával négyszer tért vissza Páduába és dolgozott hosszabb-rövidebb ideig ott, még mielőtt kötete sajtó alá került volna. Az anyaggyűjtés arányában módosult, bővült kiadványának tervezete, ami nyilván előnyére szolgált. Nem elégedhetett meg csupán az anyakönyvi adatok lemásolásával. Átnézte a matriculákat és jegyzőkönyveket is. Összegyűjtötte a magyarországi tanulók ottani életével, munkájával kapcsolatos okleveles anyagot, a könyvek címlapjain, előszavakban vagy ajánló szövegekben fellelhető adatokat, még a sírfeliratokat is szemügyre vette, hogy figyelmét semmi lényeges el ne kerülje. A kötet tehát valóságos corpusa a Páduában tanult és járt magyar fiataloknak, amely időrendben mindent magában foglalt, ami „csak páduai tanulásukról és életükről szólt és felkutatható volt". A 12. században alakult híres egyetemen már 1231-től kezdődően tanultak magyar diákok. Számuk 1490-ig jócskán meghaladta az ötvenet, míg csupán 1490 és 1526 között már 160 magyarországi tanuló gyarapította ott tudását. A 16. század második felében nagyon sok erdélyi fiatal látogatta e neves egyetemet, köztük a Báthory család több tagja, így maga Báthoiy István, Erdély fejedelme és Lengyelország királya. 23 A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak iratai. I. kötet. Anyakönyv (1559-1917). Kibocsátja Dr. Veress Endre. Bp. 1917. XXTV+332+60 kép és hasonmás, a Fontes Rerum Hungaricarum sorozat II. kötete. 24 Olasz egyetemi városok magyar vonatkozásai. Pécs 1941. 6. Lásd még: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Kiadja Dr. Veress Endre. Bp. 1941. CLX+704+27 illusztáció. XII-XIII. oldalai.
