Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
94 DEMÉNY LAJOS példányt belőlük eladtál, kötetét száz koronáért. Ha csak tehetem, megkísérlem e számot százhúszra vagy éppen százötvenre emelni". Tudjuk, loan Bianu szavát állta, amikor Veress újabb kiadványa 1914-ben megjelent, négyszáz példányt rendelt meg belőle és vett át a megbeszélt áron, négyezer koronáért17 . Veress Endre arra törekedett, hogy kiadványa a forrásközlés európai mértékével mérve is megállja a helyét. Ezért hangsúlyozták a sorozat közlői: „Vállalatunk sajtó alá rendezésében azokat az oklevéltani elveket követtük, melyeket a tudomány úgy a középkori, mint az újabbkori oklevélkiadások számára zsinórmértékül megállapított, s melyek a hasonló forráskiadványokban immár általánosan kötelezővé váltak"18 . A magyar-román közös múltnak szentelt forráskiadványainak sorát tehát Erdély és Magyarország Moldvával és Havaselvével való középkori kapcsolataira vonatkozó kötetével kezdte. A kiadványt bemutató Előszó ban Veress jelezte, hogy kötete „eleje annak a változatos és gazdag anyagnak, amelyet — 1891 óta — egy negyedszázadon át" gyűjtött „tervszerű rendszerességgel, lankadatlan kitartással és állandó lelki gyönyörűséggel Európa könyv- és levéltáraiban, Erdélynek és Magyarországnak a vele szomszédos Moldvával és Havasalföldével való viszonya történetéhez"19 . Az eredetileg három kötetnyire tervezett oklevéltár anyagát is szorgos munkával szedte össze a különböző hazai és külföldi levéltárakból, köztük a bécsi császári és királyi udvari levéltárból, Beszterce, Róma, Parma, Milánó, Nápoly, Firenze, Bártfa, Darmstadt, Drezda, Esztergom, Jászó, Kassa,, Kolozsvár, Krakkó, Lemberg, Marosvásárhely, Nagyenyed, Nagyszeben, Prága, Sepsiszentgyörgy, Simancas, Sümeg, Velence és Zsély levéltáraiból és könyvtárainak kézirattáraiból. Forrásközlése tartalmát Veress a következőkben szabta meg: „Kiadványom a magyar-román érintkezések alapvető forráskönyve kíván lenni, a- melyből tudósok, politikusok és nemzetgazdák egyaránt bőven meríthetnek. Állandó kiegészítője lészen egyúttal valamennyi forrásmunkának, amely magyar-román történelmet illető okleveleket is tartalmaz; de egyszersmind a nagy Hurmuzaki-kiadványnak is, a melyet ma már senki sem nélkülözhet, a ki történelmi tanulmányaiban teljességre törekszik"20 . Nem véletlenül utalt Veress a Hurmuzaki-kiadványra. Ez volt a román történetírás legrangosabb forráskiadványa a 19. század végén és a 17 Veress Számvetése. 33. Veress Endre maga jegyezte fel későbbi visszaemlékezésében: „E kötetem kiadását az tette lehetővé, hogy loan Bianu barátom, bukaresti egyetemi tanár a Román Akadémia számára lekötött 400 példányt". loan Bianu (1866-1935) irodalomtörténész, a Román Akadémia tagja, később főtitkára, majd elnöke, a Bibilografia Románeascá Veche három kötetének szerkesztője, kiadója, Nerva Hodo§sal. Lásd még Veress levelezését loan Bianuval. Magyar Országos Levéltár E szekció Veress Endre levelezése. A továbbiakban: Bianu-Veress levelezés. 18 Erdélyi jezsuiták. I. kötet. VIII. oldal. 19 Actae et epistolae relationum Transylvaniae Hungariaeque cum Moldavia et Valachia. Gyűjtötte és közrebocsátja Dr. Veress Endre. I. kötet. 1468-1540. Bp. 1914. XII+343. Utalás a latinul közölt előszó V oldalára. A továbbiakban: Actae et epistolae. 20 Eudoxiu Hurmuzaki: Documente privitoare la istoria románilor című sorozat, melyből 1876 és 1944 között 42 kötet jelent meg olyan neves román történészek és tudósok gondozásában mint Nicolae Densu§ianu, loan Slavici, Alexandru Odobescu, Grigore Tocilescu, Dimitrie. A. Sturdza, Nicolae Iorga, loan Bogdan, Nerva Hodo§ és loan Nistor. 1962-ben a Bukaresti Történettudományi Intézetben Andrei 0|etea akadémikus szerkesztésében indították útjára az Üj Sorozat kiadását. Ebből napjainkig öt kötet jelent meg a 18. század végi és a 19. század eleji orosz és osztrák konzuli jelentésekkel és az 1821. évi Tudor Vladimirescu-féle felkelés erdélyi visszhangjára vonakozó kútfőkkel.
