Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 913 Kotosihin művének jelentőségét az adja, hogy olyan ember tollából kikerülő írás, aki hivatásából kifolyólag tudta, milyen elvárásoknak kell megfelelnie a korabeli Európában. Egy levelében, amelynek csak svéd nyelvű változata maradt ránk, Kotosihin ezt írta vállalkozásának céljáról: „bemutatni a Moszkvai államot".13 5 Megfogalmazása sokatmondó, mivel a műben is rengetegszer használja a Moszkovszkoje goszudarsztvo kifejezést. Igaz, a jelző nélküli változat is gyakori nála, ami az absztrakció felé történő elmozdulás jeleként értelmezhető; mégis a Moszkovszkoje goszudarsztvohoz való ragaszkodás még a tradicionalizmus jele. A goszudarsztvo szó előfordulásai közül a következő megállapításban érvényesül leginkább az absztrakció. Ε passzust ugyan gyakran idézik a történészek Kotosihintől, de nem az államfogalom megvilágítására, hanem Alekszej „abszolutista" kormányzásának bizonyítékaként. Arra a kérdésre, hogy Alekszejt „Miért írják egyeduralkodónak (szamogyezsec)?", Kotosihin ezt a választ adja a műben: „egyeduralkodónak írják, és államát saját akarata szerint kormányozza (gszdrsztvo szvojo pravit po szvojej volje), és akivel csak akar, azzal háborúzik és köt békét... ha államának egyéb nagy és kis dolgait (velikije i malije szvoevo gszdrsztva gyela) saját elképzelése szerint akaija intézni akkor tőle függ, hogy megtegye, azt amit akar".136 A moszkvai államban tehát léteztek olyan terminusok a 17. században, mint a goszudarsztvo vagy a gyela goszudarsztva, amelyek arra utaltak, hogy különbség van az uralkodó személyes hatalma és — ha nem is az „absztrakt állam hatalma", ahogy azt M. Poe írja, de — az uralkodótól megkülönböztetett entitás hatalma közt.137 „Mindazonáltal a kor egyetlen ismert moszkvai szerzője sem használta e terminusok egyikét sem arra, hogy egy fogalombeli megkülönböztetés alapjául szolgáljon az uralkodó hivatala és annak viselője közt."13 8 A moszkvai ideológia ugyanis a nyugati hatások beszüremlése előtt nem tudta elválasztani egymástól az uralkodó „politikai testét" annak „természetes testétől".13 9 A nyugati kultúrkörben ezzel szemben, amint láthattuk, évszázados politikaelméleti tradíciója volt az uralkodó hivatala és személye közti fogalmi megkülönböztetésnek, mely olyan terminusokban jelentkezett mint a regnum, respublica, végül pedig az állam. Éppen ez a kapcsolat, a hivatal elve jelenik meg azonban a nyugati hatások eredményeként, mégpedig a goszudarsztvo vonatkozásában 1696-ban egy Avraamij nevű szerzetesnél (aki egyébként az egyik prikázban dolgozott, mielőtt szerzetesnek állt volna!), Nagy Péterre vonatkozó kritikájában: „szükségtelen hadjáratokba bocsátkozott, nem törődve azzal, amint kellett volna, hogy mindenki számára valami hasznosat tegyen és Istennek nem tetsző dolgokat művelt, olyanokat, amelyek-135 Uo. 6. 136 Uo. 139-140. 137 Poe, M.·. What Did Russians Mean When They Called Themselves the „Slaves of the Tsar?" In: Slavic Review 1998. (585-604.) 589. Poe általánosságban a zemlja (fóldlország), goszudarsztvo, knyazsesztvo (fejedelemség) terminusokat említi. 138 Uo. 589-590. Rowland erről a következőképpen nyilatkozik: „Számomra csak egyetlen kísérlet ismert 1630 előtt arra, hogy elkülönítsék az uralkodó romlott személyiségét annak romlatlan trónjától, és ez a felvetés nem talált követőkre." Rowland, D.: Ivan the Terrible as a Carolingian Renaissance Prince. In: Kollmann, N. S.-Ostrowsky, D.-Rowland, D. (eds): Rhetoric of the Medieval Slavic World. Essays Presented to Edward L. Keenan on his Sixtieth Birthday by his Colleagues and Students. Harvard Ukranian Studies, 1995. (594-606.) 603. 139 Uo. 603.
