Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 911 régi mellett, amely továbbra is domináns maradt. Mégis, fontos fejlemények mentek végbe e téren is Péter uralkodását megelőzően. A politikai bűncselekmény 17. századi történetében központi szerepet játszott az 1649-es törvénykönyv erre vonatkozó szabályozása. A politikai bűncselekmény törvényi meghatározására a törvénykönyv II. fejezetében került sor, mely a következő címet viseli: Az Uralkodói becsületről, és hogy miként kell az Ο Uralkodói egészségét megóvni (Ο Goszudarszkoj csesztyi, i kak Jevo Goszudarszkoje zdorovje oberegaty). Bár igaz, hogy a törvénykönyv a meglehetősen tág értelmű goszudarevo gyelo ili szlovo „formulát használva nem dolgozta ki alkalmazásának pontos határait",121 mégis fontos, hogy nem kizárólag az uralkodó személye (becsülete, egészsége) ellen irányuló tevékenység minősült politikai bűncselekménynek. Elegendő, ha az első két pontot idézzük a különbség megvilágítására. „1. Ha valaki, bármely szándékkal az Uralkodói egészség ellen irányuló {Goszudarszkoje zdorovje) gonosz tett (zloje gyelo) kigondolására vetemedik, és valaki az ő gonosz szándékáról bejelentést tesz, és e bejelentés nyomán az ő gonosz szándéka beigazolódik, hogy a Cári Felség ellen irányuló gonosz tettet gondolt ki és akart végrehajtani: az ilyen embert a vizsgálat lefolytatása után halállal büntessék. 2. Hasonlóképpen, ha valaki a Cári Felség országából a Moszkvai államot birtokába akarná keríteni (Moszkovszkoje goszudarsztvo zavlagyety) és Uralkodó akarna lenni, és e gonosz szándékának végrehajtására fegyveres erőt kezd gyűjteni, vagy ha valaki a Cári Felség ellenségeivel baráti kapcsolatot létesít és titkos levelek útján nekik tanácsokat ad, és bármilyen módon segíti őket, hogy az Uralkodó ellenségei az ő útmutatása alapján a Moszkvai államot birtokukba kerítsék, vagy bármilyen más rossz dolgot cselekszik, és erről valaki ellene bejelentést tesz, és ennek nyomán az ő árulása (izmenu) bebizonyosodik: az ilyen árulót hasonlóképpen halállal büntessék."12 2 Tehát nemcsak az uralkodó (goszudar), hanem a Moszkovszkoje goszudarsztvo is alanya lehetett politikai bűncselekménynek.122/3 Más források is mutatják azonban a felfogásbeli változásokat. Alekszej cár Joszif pátriárka halálán keseregve (1652) ezt írta Nyikonnak: „Anyánk pedig, az egyetemes apostoli egyház, özvegyés mint ahogy a pusztában élő galamb, akinek nincs társa, ugyanígy anyánk is, akinek nincs férje, kesereg. És minden megváltozott, nemcsak a templomokban, hanem az egész államban (nye tolko ν cerkvjah, no vo vszjom goszudarsztve)."123 A század második felében felerősödő nyugati hatások jelentőségét tehát részben abban látom, hogy segítették fogalmilag megjeleníteni a goszudarsztvo jelentésében végbemenő változásokat!12 4 Jó példa az új jelenségekre a politikai bűncselekmény kategóriájában a század második felében Iván Hovanszkij vajdának és fiának, 121 Golikova, Ν. B.: Polityicseszkije processzi pri Pétre pervom. Moszkva, 1957. 21. 122 Ulozsenyije II. fej. 1-2. § 122/11 Ε kérdés kapcsán feltétlenül szükséges egy rövid megjegyzéssel élni a nyugat-európai viszonyokra nézve. Az államfogalom fejlettsége ellenére a politikai bűncselekmény „elsődleges tárgyai" az 1770-es évek előtt (tehát „a népszuverenitás koncepciójának kifejlődését megelőzően") Nyugat-Európában is „az uralkodók maradtak, mind politikaelméletben, mind az ítélkezési gyakorlatban". Daly, J.: Political Crime in Late Imperial Russia. In: The Journal of Modern History 2002 (62-101.) 65. 123 Szergejevics, V.: Russzkije jurigyicseszkije drevnosztyi. Szanktpetyerburg, 1890. vol. II. 561 124 Lásd pl. a közjó és a goszudarsztvo összekapcsolását a később idézendő forrásokban!
