Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
910 SASHALMI ENDRE tudósít, akik Ulászló 1617-1618-es hadjárata idején az uralkodóval, Mihaillal együtt Moszkvát védelmezték, ez olvasható: Ulászló „a Moszkvai államot meg akarta szerezni és porig akarta rombolni, és Isten templomait be akarta szennyezni, és a mi szent, igaz, tiszta, ortodox keresztény hitünket el akarta taposni, és be akarta vezetni az ő átkozott, eretnek, latin hitét; de a nevezett személy Istenre és a szeplőtelen Szűz Máriára és az ortodox keresztény hitre és a keresztcsókkal megpecsételt nekünk tett esküre gondolván, velünk Mihail Fjodorovics cárral az ostromlott Moszkvában volt és a harcokban életét nem kímélve küzdött, és sok szolgálatot és igaz dolgot tett nekünk és az egész Moszkvai államnak (k nam i ko vszemu Moszkovszkomu goszudarsztvu)"116 Az uralkodónak és a (Moszkovszkoje) goszudarsztvonak tett szolgálat megkülönböztetése azért is jelentős, mert az idézett források nem a cárnélküliség időszakából valók. Bár az első esetben a goszudarsztvora nem tettek külön esküt a hivatalnokok (amint az egyébként majd Nagy Péter alatt szokásba jött), hanem csak az uralkodóra, mégis az uralmon levő cár mellett a Moszkovszkoje goszudarsztvo is lojalitás tárgya volt. A második idézet ugyanakkor kiválóan rávilágít arra, amit N. S. Kollmann fogalmazott meg (a 17. század első feléig terjedő időszakra nézve) az orosz közösségi identitással kapcsolatban. Nevezetesen, hogy Oroszországban a nagyobb közösség vonatkozásában az alapvető szervezőelv nem politikai, hanem vallási jellegű volt: ,,a társadalmat vallásos keresztény közösségként festik le, nem pedig úgy, mint egy népközösség politikailag összetartozó egységét".117 Amit a nyugati kultúrkörben politikai közösségnek, „politikai testnek" (corpus politicum) neveztek, azt az oroszok olyan „vallásos közösségként értelmezték, amelynek modelljéül a patrimoniális cári háztartás" szolgált:118 a goszudarsztvo nem volt más, mint a cári háztartás kiterjesztése, az uralkodó pedig úgy kezelte népét, mint a családfő „egy nagycsalád tagjait".11 9 Az uralkodónak, mint Isten választottjának, és egyben névlegesen univerzális tulajdonosnak tehát gondoskodnia kellett „alattvalóiról". Az alattvaló (poddannij) helyett azonban a források a század döntő részében összefoglalóan „ortodox keresztényként" említik a társadalom tagjait, akik magukat, társadalmi állástól függően, a cár „(rab)szolgáinak", „árváinak" tekintették. A Moszkovszkoje goszudarsztvo tehát patrimoniális, vallási és patrióta konnotációkkal egyaránt bírt, s ez még a század második felére nézve is igaz volt. A politikai bűncselekmény definíciója szintén olyan terület, amely alkalmas a goszudarsztvo jelentésének megvilágítására, annak ellenére is, hogy elnevezése, az uralkodóra vonatkozó tett vagy szó, éppen ennek ellenkezőjét sugallja hiszen nem a goszudarsztvoból, hanem a személyes vonatkozásra utaló goszudar szóból képezték. Jelzésértékű, hogy majd csak Nagy Péter alatt használják esetenként a goszudarsztvennoje presztuplenyije, azaz állami bűncselekmény elnevezést12 0 a 116 Mjuller N. B - Noszova, N. E. (ed.): Zakonodatyelnie akti Russzkovo goszudarsztva vtoroj polovini XVI-pervoj polovini XVII veka. Leningrád, 1986. 135-136. 117 Kollmann, N. S.: Concepts of Society and Social Identity in Early Modern Russia. In: Baron, S. H - Kollmann, N. S. (eds): Religion and Culture in Early Modern Russia and Ukraine. De Kalb, 1997. (34-51.) 38-39. 118 Uo. 43. 119 Uo. 43. 120 Ryan, W F.: The Bathhouse at Midnight. Magic in Russia Pennsylvania State University, 1999. 413.
