Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 907 latához. Ez utóbbival a budapesti Central European University-n tartott, korábban már hivatkozott műhelyvita jóvoltából volt alkalmam megismerkedni. Ε koncepció szerint a nyugati kultúrkörben a vallás, a jog és a filozófia szolgáltatták a fogalmakat és a nyelvezetet a politikai eszmék, nézetek kifejtéséhez, tehát a teológia, a jog, a filozófia diszciplínái kell hogy jelentsék a politikai gondolkodás értelmezési „keretét".102 Ezen kategóriákban lehetett választ adni a politikai gondolkodás olyan alapkérdéseire, hogy honnan ered az uralkodó hatalma, milyen korlátjai vannak e hatalomnak, vagy melyik kormányzati forma a legjobb, stb. Rokon ezzel a felfogással Burgess korábban kifejtett nézete, amely szerint a 17. századi Angliában a politikai diskurzus terén 3 nyelvezet létezett: nevezetesen a teológiai nyelvezet, a common law nyelvezete, valamint a római jogi nyelvezet.103 Fontos, hogy mindegyik használatának más volt a közege: ami az adott (cél)közönség számára elfogadható volt egy szituációban, egy adott alkalmazási területen, az nem biztos, hogy elfogadható volt egy másiknak egy másik szituációban, illetve területen.10 4 Konkrét példával élve: míg a király és az Isten közti párhuzamok nem okoztak gondot, ha főként a teológiai munkákra korlátozódtak, addig a parlamentben már nem voltak relevánsak ezek a párhuzamok (bár pl. I. Jakab király éppenséggel ott is élt velük), mert a parlamentben, mely az angol jog egyik központi intézménye volt, a common law fogalmainak és nyelvezetének kellett érvényesülnie.105 Mindazonáltal egyik koncepciót sem szabad úgy felfognunk, hogy az egyes kategóriák illetve nyelvezetek különbözősége valamiféle merev szétválasztást jelentett, s ebből következően e kategóriák, illetve nyelvezetek közt ne lett volna átjárhatóság - ezt az említett koncepciók kidolgozói sem állítják.106 Persze a 17. századi Oroszországot Angliához és a nyugati kultúrkörhöz hasonlítani problematikus, különösképpen azért, mert politikai diskurzusról Oroszországban egyáltalán nem beszélhetünk - ennek legkézenfekvőbb akadályai maga a politikai bűncselekmény meglehetősen képlékeny meghatározása, az írni-olvasni tudás alacsony foka,1 0 ' a jogi-filozófiai gondolkodás, az egyetemek hiánya stb. voltak. Míg tehát a nyugati kultúrkörben a vallás mellett a jog és a filozófia diszciplínái szolgáltatták a fogalmakat és a nyelvezetet a hatalomra vonatkozó nézetek kifejtéséhez, addig Oroszországban 1700 előtt gyakorlatilag csak az elsővel, az ortodox 102 CEU Workshop, Framework Document. 2-3. 103 Burgess, G.: The Politics of the Ancient Constitution. An Introduction to English Political Thought 1603-1642. London, 1992. 117. Burgess szerint e nyelvezetek elkülönítésének alapjául szolgál, hogy mindegyik „bizonyos fokú koherenciával és bizonyos fokú függetlenséggel rendelkezett", bár ez utóbbi, tehát az adott nyelvezet zártsága, „soha nem lehetett teljes". Azonkívül, természetszerűleg minden egyes nyelvezet sajátos, csakis rá jellemző kifejezéseket és fogalmakat kellett, hogy használjon, olyanokat, amelyek elkülönítették a másik kettőtől. Uo. 117. 104 Uo. 118. 105 Uo. 135-136. lü( ' Erre a kategóriák vonatkozásában jó példa VI. (I.) Jakab, aki így ír első és egyben legjelentősebb politikai művében, mely A szabad monarchiák igaz törvénye címen jelent meg 1598-ban: „Először is leírom azokat az igaz alapokat, amelyekből építkezni fogok, tehát a Szentírásból azután királyságunk fundamentális törvényeiből, amely a legközelebbről érint bennünket, harmadszor pedig a természetjogból." In: Sommerville, J. Ρ (ed.): James VI. and I. Political Writings. Cambridge, 1994. 64. 10 ' Erre lásd Marker, G.. Literacy and Literary Texts in Muscovy: A Reconsideration. In: Slavic Review, 1990/Spring (74-89.) Marker szerint a népesség 3-5 százaléka esetében feltételezhető alapvető, 1-2 százaléka esetében pedig közepes írni-olvasni tudás. Uo. 89.
