Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
908 SASHALMI ENDRE teológiával számolhatunk.10 8 Csakis ennek keretében lehetett feltenni azokat kérdéseket, amelyekre az előbbiekben utaltunk. Pontosabban csak lehetett volna, mert az a fajta gondolkodás, logikai módszer, amely a skolasztikát jellemezte (tézis-antitézis-szintézis) ismeretlen volt. Másrészt olyan mélyen gyökereztek a cári ideológia idézett alapelvei, hogy „ezek nem is igényeltek különösebb magyarázatot".10 9 Mindezen okok miatt orosz szerzők által írt, nyugati értelemben vett értekezésekről nem beszélhetünk a tárgyalt időszakban. Mégis, mindezen különbségek, hiányok ellenére azt mondhatjuk, hogy a prikázdk fogalomkészlete egy más jellegű, bár (éppen az imént említett okok miatt) a cári hatalomról vallott teológiai premisszáktól korántsem független területe volt a hatalomra, s így a goszudarsztvora vonatkozó nézeteknek. A prikázokból és a priMz-körökből kikerülő forrásokban ugyanis a jog, mint önálló diszciplína és a , jogtudó értelmiség" hiánya ellenére is fellelhetünk néhány, az uralkodói hatalomra vonatkozó jogi fogalmat. Ezek szerepét, persze, nem szabad eltúlozni. Nem álltak össze valamiféle koherens rendszerré, nem születtek glosszák az egyes fogalmak magyarázatára mégis számolnunk kell velük, már a nyugati hatások megjelenése miatt is. Különösen fontos e tekintetben az 1649-es törvénykönyv elemzése: nem utolsó sorban azért, mert pl. a politikai bűncselekmény meghatározásában egyértelműen kimutatható a litván jog hatása.110 Jelen tanulmányban az imént vázolt probléma érzékeltetésekére csak néhány jogi jellegű példával élünk a goszudarsztvo jelentésében bekövetkezett változásokat bemutatandó. A goszudarsztvo és az uralkodó megkülönböztetését (de egyúttal a goszudarsztvo és a dinasztia örökös kapcsolatát is!) mutatja az a hűségeskü (1626/27), amelyet Mihail Romanov második házasságkötése után a cári családra tétetett le alattvalóival: „esküszöm uralkodómnak (goszudaiju), egész Oroszország cárjának és nagyfejedelmének, Mihail Fjodorovicsnak és az ő cárnéjának, Jevdokija Lukjanovna nagyfejedelemasszonynak, valamint az ő Cári gyermekeiknek, akiket nekik, az uralkodóknak, majdan Isten ad, hogy szolgálom őt, az én uralkodómat és az ő uralkodói egészségét mindenben megőrzöm, és az uralkodóra nézve semmiféle rossz dolgot nem gondolok ki, és uralkodómonkívül a Vlagyimiri és a Moszkvai államra (na Vlagyimirszkoje i na Moszkovszkoje goszudarsztvo) és az orosz cárság összes nagy államára (na vszje velikije goszudarsztva rosszijszkovo carsztvija) más uralkodót más államokból és az orosz nemzetségek közül senkit nem akarok, és az alatta, tehát az uralkodó hatalma alatt levő államot (goszudarsztva pod nyim, goszudarjem) nem kívánom...111 Aki pedig nem fog az uralkodónak szolgálni, vagy aki árulókkal cimborál, nos, nekem ezekkel az emberekkel uralkodómért és az ő államáért (za goszudarja szvojevo i za jevo goszudarsztvo) halálomig harcolnom kell."11 2 Az általános rész után külön esküszövegek következnek a legelőkelőbb társadalmi csoportok számára, melyek közül különleges jelentőséggel bír a bojárok 108 Rowland, i.m. (CEU Workshop) 109 Poe i.m. 224. 110 Tyelberg, G. T.: Ocserki polityicseszkovo szuda i polityicseszkih presztuplenyij ν moszkovszkom goszudarsztve. Moszkva, 1912. 62. 111 A Moszkvai állam megszerzésére irányuló kísérletet az 1649-es törvénykönyv külön cikkelyben említi (II.§. 2. tc.) mint a politikai bűncselekmény egyik válfaját! 112 Akti moszkovszkovo goszudarsztva. Moszkva, 1890. vol. I. 216-217.
