Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
906 SASHALMI ENDRE kékből kikerülő művekre, sőt még a pn'Mz-körökben keletkezett források jelentős részére is, és ez a jellegzetesség természetesnek tekinthető, mivel nem létezett sem jogi professzió, sem filozófiai gondolkodás a moszkvai államban.9 6 Mindezen tényezők ellenére a prikázokhan született, illetve a prikáz-körökböl kikerülő források esetében mindenképpen egy árnyaltabb megközelítésre van szükség. Tematikájuk miatt ugyanis nem volt szükségszerű, hogy bennük az egyházi körökben megfogalmazott hatalmi ideológia mindig, és teljes körűen jelen legyen - ami persze nem jelenti azt, hogy a pntózokban dolgozó hivatalnokok ne osztották volna ezen ideológia legfontosabb elemeit. Viszont az egyházi források (fentiekben összegzett) szemléletéhez képest más megközelítésre volt szükség pl. akkor, ha olyan fogalmakat akartak definiálni, mint a politikai bűncselekmény — hogy egy korábban már említett forráscsoportnál maradjunk — vagy éppen hűségeskü-formulát kellett alkotni. Fontos megjegyezni ebben a vonatkozásban, hogy a prikázok, az uralkodó vélekedéssel szemben, erősen bürokratikus szabályok szerint, belső kézikönyvek alapján működtek: világos munkamegosztással (piszkozatok, tisztázatok készítése és ez utóbbiak másolása) és hierarchiával rendelkeztek.9 7 Továbbá apritózokban használt nyelv sok szempontból (nyelvtani és terminológiai tekintetben is) más volt, mint az a nyelv, amelyen ,,az irodalmi és egyházi szövegek" íródtak, és amely a liturgia nyelve is volt egyben: az állami dokumentumok nyelve tehát erősen különbözött az egyházi szláv nyelvtől.9 8 Míg az előbbiben gyakran előfordul a goszudarsztvo, az utóbbiban legfeljebb csak elvétve, hiszen nem egyházi szláv terminusról van szó. Továbbá az archaikus egyházi szláv nyelvvel szemben a prikázok nyelve sokkal közelebb állt a korabeli beszélt nyelvhez,9 9 és sokkal rugalmasabb volt a mindennapi ügyek intézéséből adódóan. Ugyanakkor persze, a hivatali nyelvre jellemző „formulákat és jogi zsargont" is tartalmazott.10 0 Az a terület pedig, amely leginkább megkövetelte a nyugati terminológia átvételét, főként a diplomáciai érintkezés körébe tartozó ügyeket jelentette, melyeket a Külügyi Prikáz (Poszolszkij Prikaz) intézett.10 1 Úgy gondoljuk, hogy az előbbiekben elmondottak fényében a jelen vizsgálódás szempontjából, jelentős megszorításokkal ugyan, de indokolt egy olyan jellegű megközelítés, amely ötvözi G. Burgess-nek a 17. századi angol politikai gondolkodás vizsgálatára alkalmazott koncepcióját azzal a metodológiával, amelyet egy tekintélyes tagokból álló kutatócsoport dolgozott ki (ennek egyik vezetője éppen G. Burgess) a kora újkori politikai gondolkodás történetének új szempontból való vizsgá-96 Az 1649-es törvénykönyvben pl. egyetlen ízben sem szerepel az alattvaló szó, noha ekkor már ismert volt. 97 A prikázok újszerű tárgyalására és pozitív megítélésére lásd: Plavsics, Β.: Seventeenth-Century Chanceries and Their Staffs. In: Kollmann, N. S. (ed): Articles on Russian and Soviet History 1500-1991. New York-London, 1992. (155-180.) 98 Rowland, D. : God, Tsar and People in the Political Thought of Early Modern Russia. A CEU Workshop keretében elhangzott előadás kézirata. 99 Uo. 100 Uo. 101 Itt nem számított kivételes esetnek az alattvaló (poddannij) szó használata. Már a 16. század végéről vannak erre bizonyítékok. Lásd pl.: Vipiszi iz sztatyejnovo szpiszka poszolsztva Pavla Volka i Martina Szuskovo (1592) In: Anpilogov, G. N. (ed): Novije dokumenti ο Rosszii konca XVI-nacsala XVII v. Moszkva, 1967. (21-76.) 47-48, 67. Ε forrásrészlet a Poszolszkij Prikaz 22. kötetéből való.
