Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
900 SASHALMI ENDRE II A cár névlegesen univerzális tulajdonosi jogairól vallott meggyőződést sokfajta forrás támasztja alá: kezdve a külföldiek Oroszországról készített leírásaitól a közmondásokon át egészen a politikai bűncselekménynek számító ügyekig. Adam Olearius, aki a 17. század első felében követként járt Oroszországban, így ír erről: „Már fiatalkoruktól fogva, szinte gyerekfejjel megszokják, hogy a cárról úgy beszéljenek és vélekedjenek, mint valami istenségről. Gyakran mondogatják: ezt csak Isten és a nagyfejedelem tudhatja. Mélységes alázatukat és alárendelt mivoltukat bizonyítandó, kijelentik, hogy minden javuk Istent és a nagyfej edelmet illeti meg. Meggyőződésük szerint a nagyfejedelem minden cselekedete Isten akaratát tükrözi."53 Az idézet jól mutatja, hogy a cár istenítésének kérdése állt a tulajdonosi felfogás hátterében, amit más, a későbbiekben idézendő források is megerősítenek.5 4 A kor felfogása szerint ugyanis „Isten és a cár együtt álltak a fennálló rend élén."5 5 Az uralkodónak és Istennek szinte egymástól elválaszthatatlan párosként, egyfajta „legfelső értékként való felfogása" minden társadalmi réteg sajátja volt, amit az Isten és az uralkodó (Bog da goszudar) állandósult szókapcsolat elterjedtsége is bizonyít.56 Ennélfogva a cár szolgálata egyben Isten szolgálatát jelentette,5 7 a cár akaratát pedig az isteni akarat megnyilvánulásának tartották. Ami a névlegesen univerzális cári tulajdonlásról vallott hivatalos álláspontot illeti, nos, e tekintetben különleges jelentőséggel bírnak azok a vizsgálatok, amelyek azért indultak, mert valaki megkérdőjelezte ezt az elvet. Az illető ugyanis ezáltal politikai bűncselekményt követett el.5 8 1626-ban vizsgálat indult egy mozsajszki kereskedő ellen, aki az ottani sztrelecek lovait terelvén a városba, megkérdezte az egyik sztrelectől, hogy kinek a tulajdonát képezik a lovak, mivel a föld a mozsajszkiaké. A sztrelec ezt válaszolta: „A föld az uralkodóé, mint ahogy mi is az uralkodóé va-53 Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába. Bp. 1969. 93. Az idézet utolsó előtti sora IV Iván azon kijelentését tartalmazza, amelyet a 17. században már mint közmondást jegyeztek le: „Minden az Istené és az uralkodóé". (A forrásokban a kiemelések itt és a továbbiakban is tőlem S. E.) 54 Az örökletesség elve mellett a nyugati kultúrkörben is hasonló gyökerekből táplálkozott a tulajdonosi szemlélet. Grégoire De republica (1596) c. művében pl. ez olvasható: „Mivel Isten abszolút hatalommal ruházta fel a fejedelmet alattvalói felett, ezért kétség sem férhet ahhoz, hogy az alattvalók személye és javaik a fejedelemnek vannak alávetve, és hogy a vagyon felosztása és tulajdonlása a fejedelem hatalmától függ." Az idézet forrása: Religion, Law and Philosophy: Political Thought in Early Modern Europe, 1450-1700. Project Documentation. Budapest Workshop: 1 October - 5 October at CEU. Framework Document, („ownership of the realm" címszó alatt) Az uralkodó istenítése, talán néhány kivételtől eltekintve, azonban még Franciaországban sem volt olyan erős mint Oroszországban. Ε kérdés részleteit lásd főként a tanulmány végén, a királyok, illetve a cárok isteni jogalapjának részletezésekor! 55 Kivelson, VA.: Autocracy in the Provinces: The Muscovite Gentry and Political Culture in the Seventeenth Century. Stanford, 1996; 11. 56 Lukin, Ρ V.: Narodnije predsztavlenyija ο goszudarsztvennoj vlasztyi ν Rosszii XVII veka. Moszkva, 2000. 29-35. 57 Poe i. m. 219. 58 A politikai bűncselekményt az 1649-es törvénykönyvben (Ulozsenyije) a Goszudarevo gyelo ili szlovo (az uralkodóra vonatkozó tett vagy szó) kifejezéssel jelölték (Ulozsenyije II.S 14. tc.), és már maga a terminus igen tág teret adott a szubjektivitásnak. A politikai bűncselekmény kérdésére részletesebben magyarul lásd: Sashalmi Endre: Útban egy új hatalmi ideológia felé. A moszkvai hatalomfelfogás elemei és nyugati hatások „Avraamij szerzetes füzeteiben" (1696). In: Aetas 2003/1. (78-93.) 79-82.
