Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 901 gyünk, csakúgy mint a nálunk levő lovak."5 9 A kereskedőt, aki más véleményen volt („A főid a miénk. Az uralkodóé pedig (csak) Moszkva földje és az ottani legelők és lovak."6 0 ) feljelentették, és a vizsgálat lefolytatása után súlyos botbüntetésre, valamint egy hét börtönre ítélték.6 1 Megvolt azonban ennek az attitűdnek a maga logikája. „Az európaiaknak, politikai meggyőződésükkel összefüggő okok miatt, az volt az elképzelésük, hogy egy olyan politikai rendszerben, ahol univerzális királyi tulajdon van, ott a tulajdon bizonytalan."6 2 Ezzel szemben az oroszok számára valószínűleg éppen a cár névlegesen univerzális tulajdonosként való felfogása garantálta az egyén vagyonát a másikkal szemben, „még ha fiktív vagy pszichológiai értelemben is": ugyanis ha valakinek a vagyona közvetve, azaz névlegesen a cáré is egyben, akkor természetes, hogy a cár mindenki vagyonát meg fogja védeni.6 3 Nem kell csodálkoznunk tehát, ha olyan abszurdnak tűnő, de a hivatalos álláspontot tükröző megállapítással találkozhatunk (1626/27), miszerint elvben még a cár alattvalójának a szakálla is az uralkodóé.6 4 V Kivelson számára ez utóbbi eset annak a jelenségnek az egyik megnyilvánulása, amit ő a politikai azonosság kifejezése terén a moszkvai Oroszország alapvető sajátosságának tart: ez pedig nem volt más, mint az uralkodóhoz fűződő közvetlen vertikális kapcsolat, azaz a cárhoz való tartozás erős hangsúlyozása.6 5 Ε viszony kifejezésének voltak formuláris elemei, mint pl. a kérelmek patriarchális sztereotipiái,66 de kifejeződhetett olyan „non-formuláris környezetben" is, mint az iménti példa.6 ' Ahogy pl. az uralkodó pecsétjét, palotáit „védte a jog legkisebb sérelemtől", úgy az uralkodó minden egyes embere (még annak szakálla is!) az uralkodó védelmét élvezte, „mint az uralkodó tulajdona".6 8 Ez a beállítódás stabilizáló hatással bírt a társadalom számára.6 9 Az uralkodó tehát nemcsak tárgyak, javak, hanem az emberek tulajdonosa is volt az országában., 0 Lukin szerint ez a felfogás csak a népi elképzelések sajátja volt.'1 Ε megállapítás azonban nem helytálló, hiszen (amint azt az iménti példákból is láthattuk) a vizsgálatok és az ítéletek egyértelműen mutatják, hogy ugyanez volt a hivatalos álláspont is. Már csak azért sincs igaza Lukinnak, mert, ahogy azt ő maga is írja, mindenki számára alapelv volt az uralkodó és Isten „legfelső értékként" való felfogása, s éppen ez a kulcs a névlegesen univerzális cári tulajdon-59 Novombergszkij, N.: Szlovo i gyelo Goszudarevi. Processzi do izdanyija Ulozsenyija Alekszeja Mihajlovicsa 1649 goda. Moszkva. 1911. vol. I. 29. 60 Uo. 29. 61 Uo. 30. 62 Poe i. m. 222. 63 Uo. 222-223. 64 Novombergszkij i. m. 49-50. 65 Kivelson, V: Muscovite „Citizenship": Rights without Freedom. In: The Journal of Modern History 2002. (465^489.) 469^70. 66 Az előkelők a cár rabszolgájának, mások a cár árvájának nevezték magukat a cárhoz intézett kérelmekben. 67 Kivelson (2002) 469. 68 Uo. 470. Kivelson itt lényegében az univerzális tulajdonlás elvét fogalmazza meg, de nem hivatkozik Poe művének azon szövegrészére, amelyet mi az előbbiekben idéztünk. 69 Jurganov, A L.: Categories of Medieval Russian Culture. In: Kollmann, Ν. S. (ed.): Russian Studies in History. A Journal of Translations. Winter 1999-2000. no. 3. Flirting with Postmodernism. 65. 70 Lukin i. m. 28. 71 Uo. 28.
