Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
888 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY beszámolt neki — ezüst keretbe foglalva, nagy becsben tartotta, a lakosztályában őrizte, mert bízott az óvó erejében. Vanoviczi nemcsak a bíborosokkal, de a magyarországi püspökökkel is igyekezett jó kapcsolatokat fenttartani: Amikor mint a pálos rend kúriai prokurátora Rómában élt, onnan is továbbította magyarországi jóakaróinak a római híreket és a pletykákat. A pápaválasztás kilátásairól, az egyes bíborosok esélyeiről éppenúgy beszámolt, mint a Krétáért a törökökkel vívott háború Rómába befutó híreiről, és a pápai vagy a velencei flotta mozgásáról. 1667 májusában, VII. Sándor pápa halála után, mint mindenki Rómában, Vanoviczi is azt találgatta, hogy kit választanak az új pápává: „Nagy frequentiával vadnak a cardinalok, igenis készölnek ehhez az electiohoz.. Közensigessen hirdetik, hogy vagy Cardinal Franciscus Barberinus, vagy Rospigliosus, vagy Farnesius,... valamelikét pápává választanak" Nem sokkal később már arról írhatott, hogy a felsorolt bíborosok egyikét, „Rospigliosus cardinált pápává választották," és Vanoviczi gyorsan képet is küldött az új pápáról. A pálos szerzetes különbséget tudott tenni az egyes hírek között azok értéke szerint: azt, hogy ki az új pápa, a patrónusa, Szelepcsényi György esztergomi érsek nyilván más forrásból már hamarabb megtudta, írta Rómából, ő azonban további részletekkel is tud szolgálni a pápaválasztásról. „Hogy Rospigliosus cardinalt 20. currentis pápává választották, eddig Nagyságod megértette, avagy előbb megérti, hogy sem mind ezen levelemet láttja, azért én arrúl nem írok, hanem ime igaz képét Ο Szentségének Nagyságodnak kiküldettem, vegye Nagyságod régi alázatos igaz szolgájától kegyeimessen. Holnap koronáztatik."159 A továbbított hír kifejezte Vanoviczi szolgálatkészségét a patrónusa iránt, érték volt, és egyben ajándék. Vanoviczi Magyarországra végleg visszatérve is megpróbálta fenttartani a kapcsolatait a pápaság vezetőivel. Két évvel azután, hogy visszajött Rómából, 1677. július 2-án a késmárki misszióból írt a Hitterjesztés Szent Kongregációja korábbi titkárának, ekkor tagjának, Girolamo Casanate bíborosnak. „Mint különös és nagy patrónusát", kérte Casanate kardinálist, hogy adja át a hódolatát XI. Ince pápának, valamint nem kevesebb, mint tizenkét név szerint felsorolt bíborosnak. A felsorolt bíborosok között Carlo Caraffa és Giulio Spinola egykori bécsi nunciusokat, a Hitterjesztés Szent Kongregációja korábbi immár kardinálisi rangban lévő titkárát, Federigo Ubaldi Baldeschi Colonna caesareai érseket, és Francesco Albizzi bíborost, a Propaganda egykori ideiglenes titkárát éppen úgy megtaláljuk, mint a Kongregáció egyik legrégibb tagját, az ekkor már 54 évi bíborossággal „veteránnak" számító Francesco Barberinit, továbbá a Propaganda prefektusát, Angelo Paluzzi Altieri degli Albertonit. Tiszteletét küldte Vanoviczi a Propaganda egy másik tagjának, a pápai kúria egyik legfontosabb kardinálisának, az ún. squadrone volante bíboros-csoport egyik vezetőjének, Decio Azzolini bíborosnak is.160 Vanoviczi azonban ekkor már nem volt olyan jól tájékozott a ró-159 Státny Oblastny Archív, Bratislava, Marianska Provincia Frantiskanov, krabic 48. cislo 430. Lad. 60. Frasc. 2. No. 3/a., 3/b. 160 Gianvittorio Signorotto: The squadrone volante, „independent" cardinals and European politics in the second half of the seventeenth century. In: Court and Politics in Papal Rome, 1492-1700. Ed. Gianvittorio Signorotto - Maria Antonietta Visceglia. Cambridge 2002. 177-210.
