Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 889 mai kúria ügyeiben, mint korábban. Arra kérte ugyanis Casanatét, hogy üdvözölje Federigo Sforza bíborost is. Sforza azonban 1676. május 24-én Rómában meghalt, de erről Vanoviczi Késmárkon, a római kapcsolataitól távol, még több mint egy évvel később sem értesült.'61 Hasonlóképpen, 1674. június 23-án a Pozsony melletti Máriavölgyről írva, Kéry János pálos rendfőnök is csak név nélkül tudta a „Hitteijesztés Szent Kongregációja titkárának" címezni a levelét, pedig ekkor már háromnegyed éve Francesco Ravizza volt a titkár, de erről a pálos generális még szemmel láthatóan nem értesült. Vanoviczi Jánoséhoz sokban hasonlóan alakultak a 17. századi Erdély legnagyobb hatású misszionárusa, Erdély egyetlen titkos misszióspüspöke, Damokos Kázmér (1606-1678) obszerváns ferences római kapcsolatai is. A székelyföldi Damokos Kázmér 1629-ben Nagyszombatban lépett be a ferences rendbe, de a mutatóujja csonkasága miatt sokáig csak laikus testvér lehetett, így dolgozott Erdélyben mint Stefano a Salina misszióprefektus tolmácsa és titkára. 1639-ben szentelték pappá Rómában, ahová az erdélyi ferencesek küldötteként érkezett. Többször volt a csíksomlyói kolostor gvárdiánja, majd erdélyi kusztosz. 1668-ban IX. Kelemen pápa koroni püspökké, és Erdély apostoli vikáriusává nevezte ki, püspöki rangját azonban Apafi Mihály fejedelem előtt igyekezett titokban tartani. Damokos többször járt Rómában, pappá és püspökké is ebben a városban szentelték. Jó római kapcsolatait, pontos információit a Hitterjesztés Szent Kongregációja belső fordulatairól jól mutatja az 1657. évi nagy jelentése az erdélyi missziókról, amelyet mint az erdélyi ferences őrség kusztosza készített. Damokos 1657 tavaszán Bécsben tartózkodott, ezért lehetséges, hogy az információit a bécsi nunciustól, Scipione Pannochieschi d'Elce pisai érsektől szerezte.16 2 A jelentést 1657 novemberében küldte el Pozsonyból a Kongregációnak. Ekkor Damokos már pontosan tudta, hogy 1657 áprilisában a Kongregáció titkára, Dionisio Massari megbukott, és a pápa leváltotta. Jelentését ennek megfelelően már az új titkárnak, Mario Alberizzinek címezte. Bár Massarinak az előző években Damokos még mint a legkegyesebb patrónusának írt leveleket, ebben a jelentésben már keményen panaszkodott Massarira, a bukott titkárra - az utódának.163 Damokos beszámolt az erdélyi magyar és bosnyák ferences misszionáriusok többször tettlegességbe fordult viszályáról, majd így folytatta: „Rómához fordultunk, hogy segítséget kérjünk a bajra, de a méltóságos Massari úr a mondott bosnyák atyák pártjára állt, amiatt, hogy a tisztelendő Lucio a San Justo úrral, aki az Aracoeli-kolostor ferences kúriájában az obszerváns testvérek prokurátora, szoros levelezésben és kapcsolatban állt, mert egy vidékről valók, sőt az hírlik, hogy rokonok is." Damokos tehát azzal vádolta meg a bukott titkárt, hogy mivel az obszerváns ferences „család" (akikhez, a magyar barátokkal ellentétben, az erdélyi bosnyák misszionáriusok tartoztak) római ügyvivőjének a földije, sőt rokona, ezért nem orvosolta az erdélyi misszió gondjait. Mondanunk sem kell, hogy ha Massari titkár még mindig a hivatalában van, vagy pedig a többi titkárhoz hasonlóan, titkári ideje lejártával valamely magasabb kúriai grádicson 161 APF SOCG Vol. 465. Fol. 210/r-v. 162 pv Vol 6 Fol 7 3 ^p Vol 6 pv Fol 7 2 App py 6 V ol. 6. Fol. 28. APF FV 6. Vol. 6. Fol. 28. 163 Relationes 297.
