Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 887 kalmával egy könyvet adott ki Rómában a czestochowai csodatévő Madonna-szentképről és a névadó Remete Szent Pál életéről. 1675-ben, a római prokurátori megbízatása lejártával visszatért Magyarországra, és Késmárkon halt meg 1678-ban, az ottani pálos misszió vezetőjeként. Vanoviczi hosszú pályája jól mutatja, hogy a római kapcsolatok döntőek voltak egy-egy misszionáriusi karrier alakulásában, de azt is, hogy a személyekhez kötődő „nexusok" az évek során, a távolsággal nagyon elhalványodhattak. Vanoviczi az 1640-es években, majd utána jókora kihagyással az 1660-as évek derekától intézett nagyobb számú levelet a Hitterjesztés Szent Kongregációjához. A pálos misszionárius, mint erre leveleiben többször is utalt, igen jó kapcsolatot épített ki Francesco Ingolival. Vanoviczi a misszionáriusi felhatalmazását is Ingolinak köszönhette, és ezért is úgy érezte, kötelessége, hogy rendszeresen tájékoztassa a hittérítőként elért sikereiről.157 Ingoli 1649-ben meghalt, és a Magyarországon tartózkodó Vanoviczi az utódaival: Dionisio Massari, majd az ő bukása után kinevezett Mario Alberizzi titkárokkal már nem volt olyan szoros kapcsolatban, mint Ingolival. Vanoviczi később is írt a Hitterjesztés Szent Kongregációjának, de nem személyes hangú levelet, hanem összefoglaló nagy jelentést. Azt azonban, hogy leveleivel rendszeresen felkeresse a Kongregációt, úgy tűnik, ezekben az években nem tartotta fontosnak.158 Az 1660-as évek második felétől Vanoviczi és a Hitterjesztés Szent Kongregációja kapcsolatai ismét megélénkültek, a szerzetes részletesen írt a Propagandának. Vanoviczi 1668-tól a pálos rendi misszió prefektusa volt, majd egyidejűleg a pálos rend római kúriai prokurátora is. Az immár sűrűn Rómában tartózkodó Vanoviczi mind a két minőségében ismét gyakran írt a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának és bíborosainak - nem utolsósorban azért, mert tőlük remélt anyagi támogatást legfontosabb feladata megvalósításához, a pálosok római házának megvásárlásához. Vanoviczi kapcsolatait szolgálatokkal, ajándékokkal „olajozta" meg. A czestochowai pálos búcsújáróhely csodás gyógyításairól híres Szűz Mária-kegyképe a pálosrend fontos „kincse" volt. Ennek másolataival — mint megbecsült ajándékokkal — Vanoviczi a bíborosok közt is elismerést aratott: 1658-ban Vanoviczi Rómában egy ilyen szentképet adott Rospigliosi bíborosnak, a Propaganda egyik tagjának. A bíboros ezt — legalábbis ezzel dicsekedett el a pálos misszionárius Magyarországon — annyira megbecsülte, hogy ez volt az egyetlen szentkép, amelyet még a pápaválasztó konklávéba is magával vitt. Itt pápává is választották és ezentúl IX. Kelemenként uralkodott. A szentképet a pápa — mint minderről Vanoviczi szerint maga IX. Kelemen egy kihallgatás alkalmával személyesen 157 Bitskey István: Magyarországi pálosok tanulmányai a római Collegium Germanicum Hungaricumban 1602-1782. In: Varia Paulina. Pálos rendtörténeti tanulmányok. I. Szerk. Sarbak Gábor. Csorna 1994. 6-14., Fazekas István: Galla Ferenc „Pálos missziók Magyarországon" című kiadatlan munkája, Uo. 219-228. Véghseő Tamás: „...acció possa aiutare quei poveri catholici..." Un esponente del rinnovamento post-tridentino in Ungheria: il Ρ János Vanoviczi OSPPE. Roma 1999. (kézirat, Universitá Gregoriana). 158 Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. Bp. 1938. 1-2. k. passim, Fazekas István: Szerzetesrendek Kelet-Magyarországon a XVII. században. Acta Collegii Evangelici Presoviensis. Miscellanea 1999. Presov 2000. 69-75.
